NYITOTT MŰHELY hírlevél
Belépés
Online felhasználók
Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.
Támogatás
Nagy örömünkre és megkönnyebbülésünkre egyre jelentősebb forrást jelenthetnek számunkra az 1% adományokból befolyt összegek. Ugyanakkor továbbra sem mondható, hogy más, eddig elérhető támogatásokra is hasonló biztonsággal számíthatnánk. Idén is létfontosságúak ezért az Önök adományai – ahogy az elmúlt évet, a 2012-13-as évadot is kizárólag ebből tudjuk időben indítani. Ezért kérjük, gondoljanak ránk továbbra is, és utalják Alapítványunk számára adóforintjaik 1%-át! Előre is köszönjük, hogy hozzájárulnak a Műhely további működéséhez!
Adószámunk: 18257843-1-43.
A Nyitott Műhely Alapítvány számlaszáma: 12001008-00132381-00100007
Következő program:
Május 16. szerda 18.00 IN MEMORIAM
Filmjeivel HAZAI ATTILÁra emlékezünk
1967. április 30-án született Budapesten. 1987 és 1995 között angol szakosként tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1995-től a Link Budapest című internetes folyóirat szerkesztője volt. Tagja a József Attila Körnek és a Szépírók Társaságának, ez utóbbinak 2000-től 2004-ig alelnöke. 1999-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. Zenekarban játszott (Pepsi Érzés, Hazai Íz), filmforgatókönyvet írt (Rám csaj még nem volt ilyen hatással, 1993), fordított. Megjelent kötetei: Feri: cukor kékség (1992), Szilvia szüzessége (1995), Budapesti skizo (1997), Szex a nappaliban (2000), A világ legjobb regénye (2000). Fordításai: Raymond Carver: Nem ők a te férjed (1997), Walter Kirn: Ujjszopó (2000), James Frey: Millió apró darabban (2004). Egy kiadás előtt álló kötet és egy Zsuzsa című befejezetlen regény maradt utána.
Marozsán Erika és Déri Miklós (Rám csaj...)
Az est során vetítésre kerülő filmek:
Rám csaj még nem volt ilyen hatással (1992), rendező: Reich Péter, író: Hazai Attila, szereplők: Déri Miklós és Marozsán Erika
Cukorkékség (1999) rendező: Hazai Attila és Pohárnok Gergely, szereplők: Vécsi Tibor és Marozsán Erika (Hazai Attila: Feri: Cukorkékség c. könyve alapján)
Krémes Érzések (1996), rendező: KopperJudit, szereplők: Hazai Attila, Mund Erika, Bánhegyi Andor és Zsolt
Cukorkékség (1999) rendező: Hazai Attila és Pohárnok Gergely, szereplők: Vécsi Tibor és Marozsán Erika (Hazai Attila: Feri: Cukorkékség c. könyve alapján)
Krémes Érzések (1996), rendező: KopperJudit, szereplők: Hazai Attila, Mund Erika, Bánhegyi Andor és Zsolt
/Köszönjük Kopper Juditnak a filmeket./
A belépés díjtalan.
Május 17. csütörtök 18.30 BESZÉLGETÉSEK a KISTEREMBEN
Az Új Könyvpiac könyvszakmai beszélgetéssorozata
Az Új Könyvpiac könyvszakmai beszélgetéssorozata
IMPRINT[ING] 4. EST
- vendégek: Ambrus Éva, a Noran Könyvesház Kiadó vezetője és Szőnyei Tamás újságíró, író, moderátor: Szabó Tibor Benjámin író, szerkesztő -
Fontos, ám jelenleg teljesen elhanyagolt területe a könyvkiadásnak a kötetek utógondozása, a terjesztés körültekintő megszervezése, a szerzői brandek felépítése, a jól átgondolt kultúrmarketinges tevékenység. Az Új Könyvpiac Imprint[ing] című rendezvénysorozata olyan könyvszakmai projekteket emel a figyelem fókuszába, amelyekben a kiadott mű önmagában is érdemes arra, hogy a könyvkritika látóterébe kerüljön, miközben a műből készült kötet könyvpiaci jelenléte, eredményei is izgalmassá teszik.
(A rendezvény a Nyitott Műhely és az Új Könyvpiac együttműködésében, a MASZRE támogatásával valósul meg.)
A belépés díjtalan.
Május 17. csütörtök 19.30 LEMEZBEMUTATÓ KONCERT
SZŰKÍTETT KVARTETT: ENNYI
- vendés: Szalay Tamás -
Clemente, Pribay, Bakai
A Szűkített Kvartettben hárman játszanak. Marci hegedül, Vali csellózik, Gábor üt. És tényleg játszanak. A hangokkal, a ritmusokkal, meg ami még eszükbe jut. Aki mindenféle népdalokra ismer, nem téved. Jó játék... A formáció Vali és Marci szép konzis éveiben alakult, aztán 2005-ben jött Gábor és lett belőlük Szűkített Kvartett. Az együttes 2005. november 4-én adta első koncertjét a Nyitott
Pribay Valéria - cselló - klasszikusan nevelt csellista, aki tanári diplomáinak megszerzése után visszatért az improvizatív zenéhez, amit már konzis évei alatt művelni kezdett. Sok formációban játszott/játszik népzenét, világzenét. Emellett hallhattuk őt táncszínházban, gyermekoperában is. Játszott együtt Lantos Zoltánnal, Pleszkán Frigyessel, Alexander Balanescu-val.
Clemente Gábor - ütőhangszerek - ütőhangszeresként tevékenykedik számos zenekarban, állandó tagként és beugró helyettesként egyaránt. Jellemzően világ- és népzenei, verszenés és improvizatív műfajokban mozogva.
Vendég: Szalay Tamás - nagybőgő, basszusgitár - "Zeneileg a nagybőgő vezetett be a nagykorúságba . Játszottam népzenét kis- és nagyszínpadon, jazzt kocsmában és fesztiválokon, szabad zenét hegytetőn, nyitottam kiállítást pincében, szórtam hangot tűző napon és fagyban, nagy hangerőn, erősítve, vagy tisztán akusztikusan."
Műhelyben. Hét év után visszatérünk a tett és az alakulás helyszínére. Az est első felében bemutatjuk "Ennyi" címmel megjelent debütáló nagylemezünket, egyben áttekintést nyújtva 7 év történelméből. A második felvonásban pedig elhangzanak olyan zenei darabok, melyek kortárs táncművek tételeihez íródtak.
Bakai Márton - hegedű - több formáció tagja és meghívott szólistája. Részt vett Hód Adrienn táncszínházi előadásában, melyben együtt dolgozott többek között Harcsa Veronikával és Mizsei Zoltánnal, de a Dresch Quartet vendégművésze is volt. Zeneszerzőként két kortárs táncdarab zenéjét jegyzi, melyben nagy szerepet kapnak a Szűkített Kvartett tagjai is. Jelenleg a Katona József Színház Musik, Musik, Musik című produkciójában játszik.Pribay Valéria - cselló - klasszikusan nevelt csellista, aki tanári diplomáinak megszerzése után visszatért az improvizatív zenéhez, amit már konzis évei alatt művelni kezdett. Sok formációban játszott/játszik népzenét, világzenét. Emellett hallhattuk őt táncszínházban, gyermekoperában is. Játszott együtt Lantos Zoltánnal, Pleszkán Frigyessel, Alexander Balanescu-val.
Clemente Gábor - ütőhangszerek - ütőhangszeresként tevékenykedik számos zenekarban, állandó tagként és beugró helyettesként egyaránt. Jellemzően világ- és népzenei, verszenés és improvizatív műfajokban mozogva.
Vendég: Szalay Tamás - nagybőgő, basszusgitár - "Zeneileg a nagybőgő vezetett be a nagykorúságba . Játszottam népzenét kis- és nagyszínpadon, jazzt kocsmában és fesztiválokon, szabad zenét hegytetőn, nyitottam kiállítást pincében, szórtam hangot tűző napon és fagyban, nagy hangerőn, erősítve, vagy tisztán akusztikusan."
Belépő: 1200 Ft, diák: 900 Ft (Önkéntes jegyszedő: Peti)
Május 18. péntek 19.00 – 25 éves a BHKZ – III/2. A 60 éves Sugár Miklós köszöntése
KOTTABEMUTATÓ HANGVERSENY
- a Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar vendégei: SÁRY LÁSZLÓ és SOÓS ANDRÁS -
- a Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar vendégei: SÁRY LÁSZLÓ és SOÓS ANDRÁS -
A Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar ezüstjubileumát megelőző sorozatunk második estjén a kortárs magyar zeneszerzéshez fűződő viszonyunk egy kevésbé látványos, ám annál fontosabb aspektusát járjuk körül. Az elmúlt hónapokban ugyanis „háziszerzőink” két olyan kottát is megjelentettek, melyek évtizedes munkakapcsolatunk gyümölcsének is tekinthetők.
SÁRY LÁSZLÓ Kamarazene tetszőleges együttesekre c. gyűjteménye (Editio Musica Budapest) a szerző kreatív zenei gyakorlatainak előadási darabjait tartalmazza. Az esten megszólaló válogatást hallgatva ismét rácsodálkozhatunk, mennyire széles körben találnak befogadóra ezek az alapelemekből építkező zenék: zenészek és laikusok, kezdő zeneiskolai növendékek és neves szólisták számára is kihívást jelentenek.
SOÓS ANDRÁS a bemutatásra kerülő vonós pedagógiai darabok szerzőségén túl az általa vezetett Kortárs ZeneMűhely kiadó vezetőjeként is beszél a megjelent és tervezett kiadványokról, s a magyar zeneszerzők kényszerű – de örömmel vállalt – sokoldalúságáról. Saját kompozíciói mellett Sári József és Szokolay Sándor egy-egy darabja is megszólal.
SÁRY LÁSZLÓ Kamarazene tetszőleges együttesekre c. gyűjteménye (Editio Musica Budapest) a szerző kreatív zenei gyakorlatainak előadási darabjait tartalmazza. Az esten megszólaló válogatást hallgatva ismét rácsodálkozhatunk, mennyire széles körben találnak befogadóra ezek az alapelemekből építkező zenék: zenészek és laikusok, kezdő zeneiskolai növendékek és neves szólisták számára is kihívást jelentenek.
SOÓS ANDRÁS a bemutatásra kerülő vonós pedagógiai darabok szerzőségén túl az általa vezetett Kortárs ZeneMűhely kiadó vezetőjeként is beszél a megjelent és tervezett kiadványokról, s a magyar zeneszerzők kényszerű – de örömmel vállalt – sokoldalúságáról. Saját kompozíciói mellett Sári József és Szokolay Sándor egy-egy darabja is megszólal.
Közreműködnek: a Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar jelenlegi és leendő tagjai.
A sorozatot szerkeszti és vezényel: Gémesi Géza
Az érintett kiadványok a helyszínen megvásárolhatók.
Az érintett kiadványok a helyszínen megvásárolhatók.
További információ:
www.emb.hu
www.musiclass.hupont.hu
A belépés díjtalan, adományokat a zenekar működési költségeire szeretettel fogadun
A sorozat az ARTISJUS támogatásával jött létre.
www.emb.hu
www.musiclass.hupont.hu
A belépés díjtalan, adományokat a zenekar működési költségeire szeretettel fogadun
A sorozat az ARTISJUS támogatásával jött létre.
Május 19. szombat HANEM KONCERT
EGY HÉT MÚLVA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
BESZÉLGETÉSEK A KISTEREMBEN
Hiszel abban, hogy a szex jó dolog és testi-lelki örömök kimeríthetetlen tárháza?
Testről, testiségről, szerelemről, intimitásról, kommunikációról éppúgy szó esik majd, mint fétisekről, titkokról, rejtett vágyakról, kultúrtörténeti nyalánkságoktól praktikus készségek elsajátításáig.
Témák:
• Szexuálanatómia – amit a testünkről tudni érdemes, központban a gyönyör
• „Magam vagyok az öröm forrása” – a női orgazmus terepei
• Mi a szex? – csókjáték, kézimunka, nedves ügyek – tabuk és hétköznapok
• Szexjátékok – segédeszköz vagy játékszer
• Várandósság, anyaság és a „szex” – nemcsak nőknek
• Amikor már semmi sem a régi… – szex 30-on, 40-en, 50-en és még azon túl is
Időpontok: március 16-tól hétfőnként 18-21 óráig
A beszélgetés-sorozatot vezeti: Mester Dóra, szexoktató
Jelentkezés: a helyszínen, illetve a doradjamila@gmail.com email címen.
Ár: 4.000 Ft (A beszélgetéseken különálló alkalmanként is részt lehet venni)
Kik jöhetnek?: Mindenkit várok, akit a szexualitás valamilyen módon érint. Fiatalokat és nem annyira fiatalokat, fiúkat és lányokat, párokat, szülőket, mindenkit, nemre és szexuális orientációra tekintet nélkül. Mindazokat, akiknek kérdései, problémái vannak, akik kíváncsiak és mindazokat akik „csupán” szeretnék jól megélni a szexualitásukat életük különböző időszakai alatt, és akik szeretnék azt megőrizni a szülővé válás, a változó kor és egyáltalán az „élet” mindennemű kihívásai közepette is.
Amire számíthatsz: Közös beszélgetésre, oldott hangulatú három órás foglalkozásra. Lesz játék, vetítés, tapasztalatcsere. Nem kell majd levetkőzni, elég csak a gátlásaidat otthon hagynod.
Mit hozzál magaddal: Gyere kényelmes ruhában és készítsd össze a kérdéseidet, amiket eddig nem mertél megkérdezni senkitől vagy amire senkitől sem kaptál kielégítő választ.
Ki vagyok én?
Nő, anya, szerető, flaneur, amatőr fotós, közgazdász és szex-oktató.
A nagy múltú San Francisco Sex Information (sfsi.org) civil szervezetnél szereztem szex-oktatói képesítést. Egy évet dolgoztam önkéntesként a szervezet szex-információs forródrótján és a The Center for Sex and Culture (sexandculture.org) „hands on" és beszélgetős workshopjain, kulturális programjain. Itt láttam először példát arra, hogy a tolerancia és szexuális sokféleség eredménye a tabuk nélküli, fesztelenül kezelt szexualitás. Amit itt tanultam az az, hogy nagyon fontosak az olyan, felnőtteknek szóló programok, ahol felszabadító hangnemben lehet beszélni, tanulni a szexről, nemiségről.
Jelenleg Budapesten élek és azon dolgozom , hogy beszélgetés-sorozatok, elméleti és gyakorlati csoportok szervezésével segítsem egy szabad, előítélet-mentes, szex-pozitív szemlélet kialakulását.
Többet rólam, és arról, amit csinálok: www.csakatestemenat.freeblog.hu
Barátaink mondják...
A Nyitott Műhely falán olvasható, a sok között, egy mondat, pontosabban olvasható volt, amikor legutóbb ott jártam, nem tudom, mikor került föl, s ott van-e még, de valószínűleg igen, ki az a hülye, aki egy ilyet lekapar (ha csak a tulaj nem, megveszekedett szerénységéből), szóval, a felirat így szól (szólt): „Anya csak egy van: a Finta Laci!”
Itt most abba is hagyhatnám, mert ez a kurta kijelentés a haikuk hűvös tömörségével fogalmazza meg a lényeget.
Az igazi anya onnan ismerszik meg, hogy tévedhetetlenül tudja, mire van szükségünk. Laci tudja, tehát igazi anya. Otthonos, barátságos helyre van szükségünk, mert ilyenek már nincsenek, vagy ha vannak is, máshol, másoknak. Régebben léteztek szalonféleségek, ahol az emberek talákozhattak, beszélgethettek, Kornis Mityunak működött hajdan szalonja a Várban, az avantgardok Erdélyhez jártak, az FMK-ban is összeverődtek éjjelente sokan, hasonlóképp üzemelt keddenként a BBS, művek, zenék, disputák, alkotók és hallgatók, ma már ez nincs, az emberek mostanság az utcákon vonulnak, csapatostul, kereplővel-síppal, és nem művészetre, hanem vérre szomjaznak.
Finta Laci pincéjében remek zene szól, pompás filmek peregnek, költők-írók-művészek-filoszok-tudorok adják elő újabb műveiket és rögeszméiket, a hátsó szobában, közvetlenül a tömény illatú bőrösműhely mellett, melyet Laci a kedvünkért otthagyott, a csábítóan gyönyörű Dóra Dzsamila tart szexoktatást haladóknak és kezdőknek; s ha éppen nincs program, amikor betévedünk, akkor is biztos, hogy próbál a terem mélyén egy virtuóz dzsessztrió, vagy az asztalnál – mondjuk - Jeles ül, a nagy, bús fejével, és Laci sűrű csülkös bablevesét hörpöli elégedetten. Meg itt van még... most nem kezdem el sorolni, ki mindenki, tout Paris. Inkább elmondanám, hogy zene, szöveg, kép, bor, étek és kompánia páratlan harmóniája az, ami Laci műhelyét oly egyedivé és ellenállhatatlanná teszi. Minőségi borkínálatát egy márkás vinotéka is megirigyelhetné, az adóhatóságnak is ez ízlik, sajnos, teából hasonlóképp szédítő a választék, esténként meg Laci összedob valamit, amihez épp kedve szottyan, egyszerű, jóízű egytál-étkeket, akár a mama főztje.
Finta Laci kétkedő, mondhatni önmarcangoló típus, mint mindenki, aki nem adja alább a tökéletesnél. Műhelynaplójában azt olvasom, „a milánóiba kicsit több bacont tettem a javallottnál, de lehet, hogy mindig így kéne csinálni?”. Ilyenkor meg szeretném nyugatni, olyan nincs, hogy „javallott”, mindenki másképp csinálja, ajánlott irodalom a Római konyha, Lénárd Sándor „antifasiszta szakácskönyve” (copyright by Kardos G. György), meg, mint mindig, a nagyváncsa. De mire fölemelném a kagylót, hogy mindezt elmondjam neki, máris ráfutok a legutóbbi bejegyzésére: “a répatortával is nagyon mellé lehet nyúlni, ha az ember nem az egyetlen lehetséges utat követi --- ilyes- vagy olyas(?)féle, sütőben hangszerelt költemények kóstoltán nehéz feltételezni, hogy több ösvény vezet Répatorta-mennyországba.” Ezen már nehezebben ismerem ki magam, csupa nyugtalanító ellentmondás a szöveg, a legbölcsebb ilyenkor, ha az ember leballag a Ráth György utcába, befal egy jókora szelet répatortát („a torták tortája” – Finta), majd még egyet, testes Takler-cuvét kortyolgat hozzá, s elégedetten hátradől, mint aki egy nehéz nap után hazaért. Báron György
Lassan tíz éve, hogy törzsvendég vagyok a Műhelyben, mint jazzhegedűs, aki időnként fellép ebben a különleges hangulatú klubban, de úgy is, mint egyszerű hallgató, aki rendszeresen betér ide, hogy meghallgassa a fiatal kollégák koncertjeit. Gyakran ifjúkorom egyik kedvenc helyszíne, a 60-as évekbeli Dália klub jut eszembe, amikor a Műhelyben megszólal a jazz. Nem könnyű manapság Budapesten ilyen barátságos helyet találni, ahol Finta Laci és munkatársai jóvoltából szinte családias atmoszféra fogadja a látogatót, s egy csésze illatos tea mellett akár egy egész estét eltölthetünk itt igényes zenét, vagy irodalmi estet hallgatva, máskor meg egy jó filmet, vagy éppen képkiállítást élvezve. A Nyitott Műhely egy igazi oázis a nyüzsgő Déli pályaudvar tőszomszédságában. Deseő Csaba 2010-01-11.
Ez nem nyitott műhely, ez egy csirkeól! Torgyán József
Anya csak egy van, a Finta Laci! Bíró András
Épp most laktam jól Laci krumplistésztájával. Zöld teáját iszogattam s közben Szabó Danival és Hock Ernővel próbáltunk. Laci a próba alatt itt ült,ahol most én s valamin dolgozott.Titkári, menedzseri vagy művészeti minőségében. Közben föl-fölnézett és figyelt ránk, mosolygott,hallgatta, hogy zenélünk. Kellett kottatartó és kevés volt a fény. Székre állt és a polcról előszedte a kottatartót, igazított a drótra csíptetett halogén izzón.
Laci itthon van itt és mindenki itthon érzi magát, aki benéz hozzá. Véget ért a próba, Ernő a cd-k között válogat és jobbnál jobbakat talál. Laci a konyhában tesz-vesz és kiabál: zenét kérünk! Bill Evans szól. Néha,mikor kicsit el vagyok keseredve a sok rossztól, amivel nap mint nap szembesülök, azt gondolom, nincs remény, az az elvarázsolt ország, amiben élek, olyan távol van a valóságtól, hogy…! Segítséééég! Hová legyek?
Szerencsére hiszek a mesékben!
Laci a nagy varázslók egyike, akit ismerek. Maga köré gyűjti az embereket. Békét és
harmóniát varázsol. Közösséget teremt. Figyelemre és türelemre tanít, pedig nem is
akar tanítani. De jó, hogy vagy, Laci!
A konyhában Sisa készít szendvicset, az ajtóban egy fiú jegyet szed. Önkéntesek.
Irodalmi műsor kezdődött pár perce. Megtelt a Nyitott Műhely, Karafiáth Orsolya, mint
tündér jött el. .Az elvarázsolt ország lakói figyelnek, mosolyognak, kérdeznek, fel-felnevetnek.
Laci vörösbort kortyol. Szelíden mosolyog. Pedig van ám baj, a telefont kikapcsolták, a rezsi elképesztően magas, a nyarat nehéz átvészelni…
Ilyen itt a valóság. Hogy tetszik?
p.s.1.
Ha jönnél, ne gyere autóval, nehéz parkolóhelyet találni és különben is túl jó itt a bor.
p.s.2.
Eszembe jutott Tamkó Sirató Károly verse, a Gingalló.Leírom ide:
Hörpints,hörpintő
csillants,csillantó,
villants,villantó
Füttyents,füttyentő,
csörrents,csörrentő,
libbents,libbentő
Surrants,surrantó,
koppants,koppantó,
pillants,pillantó
Gingalló,gingalló
Rád száll a pillangó
Szétfoszlik a felhő
Ragyog a napsugár
Kitárul az ajtó…!
Szalóki Ági
Lackfi János: ÉRZÉKENYKEDŐ KLAPANCIA FINTA LACI SZÜLETÉSNAPJÁRA
Ha a szónok közhellyel kezdi,
felszisszen a hallgatóság, na, cseszd ki,
ha meg ez a szónok épp költő,
ezúttal nem egész estét betöltő,
de színes, szélesvásznú,
kinek alkalmi pár „szú”
fakad ajakán, nos, ekkor ki-ki hördül,
hogy mi baja ennek, s tán a bortul, sörtül
hord félre az a kicsike szája,
illenék lakatot tenni rája,
Tutót vagy legalább Elzettet,
hogy elnémítsák a jelzettet.
De hát az illető közhellyel azért kezdi,
hogy lássák, milyen ravaszdi,
ő még ezt a kétes és penészes
árut is képes
elsózni itten,
ez a csoda, nem a hittan.
Íme a közhely: a Nyitott Műhely,
nos, urak, hölgyek, nagyszerű hely.
Tudja ezt élő és holt, féllábú és falábú,
az is, ki változékony orrhosszú fabábú
vagy lábbeliproblémákkal küszködő Pipőke,
s minden kis Piroska, ki a Farkastól való félelmét levetkőzte, kinőtte.
Éppen ezért errefelé esténként nagy a nyüzsgés,
mégpedig nem az „üsd és
vágd” szellemében, legfeljebb a dobszerkót
ütik itten, no ilyen nem egyszer vót.
Vágni meg a leveszöldséget vágják,
mely Jeanne d’Arc gyanánt várja már a máglyát,
akár sok-sok baromfi, hogy a máját
kioperálják,
s ezzel megoldják léttraumáját,
valamint egynémely élelmezési gondot,
hiszen a kiéhezett ember nem kimondott
kultúrtényező, s aki ezt felismerte,
tányérunkat rögtön tele is merte.
Ő a helyi gálya
sokkarú Sívája,
e lakott szigeten ő a Robinzon,
a lét-tenger Szindbádja, és szabadjon bíznom
abban, hogy ez így lesz örökre,
vagy legalábbis míg mind ki nem múlunk hörögve.
A kultúrszínvonalra ő a garancia
mindnyájunk Lacija,
az a Laci,
kinek orientációja nem piaci,
Finta,
kit nem lóbál a trendi hinta,
inkább küzd, mint afféle nindzsa,
egyik kezében teás findzsa,
másikban eke szarva,
hogy bele ne fulladjunk a… sárba,
szóval övé itt a pálya,
nem csak a bőröket, de az agyakat is nyüstöli, abálja,
olyan fajta,
hogy kereteket akasztat a falra,
ha nincs is hozzá kerete, s a keretbe képet,
hogy aztat te nézzed,
miközben füledbe gyömöszölnek
egy bluest vagy pláne többet.
Meglelheti itt bárki, amire vágyik,
az aerobiktól az atomfizikán át a hebraisztikáig,
s ki nem edződne, nem is művelődne,
kit leköt palija avagy nője,
hát vegyen fülbevalót magának,
mint az állat,
vagy csak ülhet és dumálhat,
teázhat, ahhoz nem kell ész, se szépség,
egyszóval, semmi kétség,
én úgy nézném,
hogy a mi Lacink intézmény,
a szegények és árvák barátja,
félnótás írók, költők oltalmazó nagykabátja,
esőben esernyője,
s ha lenne ezer nője,
kilencszázat biztos, hogy kölcsönadna,
hogy ne búsulj egymagadba
Szóval Lacinál, ahogy „pohár vörösbor rendel”,
úgy rendeltetik emberhez az ember,
s a szobát befűti sokak lelkes dumája
– a legjobb kályha –
de már látom, ha tovább tépem a számat,
lezsibbadnak, akik zenére várnak,
meg hogy Laci kezét megszorítsák,
hát rajta, vígság!
Szerelmes társim a földi szenvedísben,
lelkönk örömítőjét, Lacit éltesse Isten!
hetente rendszeresen felkerestem az oldalatokat, és ma végre láttam, van változás, ismét "kinyitottatok" :D, gondolom, felkerülnek majd a programok is lassan… (mindvégig reméltem, csak a nyár miatt volt ez a kis szünet)
bár szinte semmit nem tudok rólad/rólatok, és úgyszólván véletlenül keveredtem felétek egyszer-egyszer, de az, hogy létezik ilyen hely, nekem sok energiát adott az elmúlt hónapokban, ezt köszönöm.
sok-sok jót, szépet, szívmelengető és elgondolkodtató programokat/estéket kívánok nektek! 09.08.26. Sólyom Melinda
Mindig élvezem értelmes, vitatkozó emberek társaságát, a Nyitott Műhelyben ilyeneket találtam. Százötven-kétszáz embernyi lehet ez a kör és harminc-ötven bukkan fel közülük egy-egy estén. Nincsenek tabuk, tömör értelmes kérdések és határozott, meggyőző válaszok. Közösség formálódik a Nyitott Műhelyben, és Finta Laci remekül főz. Csányi Vilmos
Nincs még egy ilyen tartalmas programot estéről-estére kínáló hely a városban. Keszthelyi Imre - a Tilos Rádió népzenei műsorának vezetője, a Técsői Banda koncertszervezője
A Nyitott Műhely Finta László vezetésével, egy egészen különleges hely Budapesten. Fellépő, kísérletező otthona a zenészeknek, íróknak, képzőművészeknek, és persze mindazoknak, akik erre kíváncsiak, azaz a közönségnek. Nincsenek skatulyák és előítéletek, csak egy feltétel van, a színvonal. Megfordult itt már az írók, képzőművészek és a zenésztársadalom színe java, jazz zenésztől kortárs zenészen át népzenészig mindenki. Sokszor vagyunk tanúi a Nyitott Műhelyben olyan fellépéseknek, eseményeknek, amelyek sehol máshol nem fordulhatnának elő, nem történhetnének meg. Mert ilyen a hely szelleme. Kísérletezésre csábít, bemutatkozásokra, próbálkozásokra, amiből aztán értékes dolgok születnek. Mert ahogy a neve is mondja, ez a hely nyitott és szabad, egy műhely, ahol születnek is a dolgok, nemcsak előadatnak. És otthonos, ahol mindenki felszabadultan és jól érezheti magát, ami az előadónak és közönségének egyaránt jót tesz. Én is megtapasztaltam ezt már számtalanszor, előadóművészként, és befogadóként is. Mindnyájan - akik itt megfordultunk már - jól tudjuk, ezeknek a programoknak a megszervezése, és nem utolsó sorban ennek a légkörnek a megteremtése és megtartása nagyon nagy energiát és munkát követel Finta Lacitól és segítőtársaitól. Nagy körültekintéssel, de nehéz anyagi körülmények között vezetik ezt a páratlan értékű, különleges hangulatú klubot, amit a nehezedő körülmények ellenére is minden erővel fenn kell tartani, és semmiképp sem szabad hagyni elsorvadni. Ez a művésztársadalom, Budapest, és minden művészetet szerető ember feladata és érdeke! Dés László 2009 03 09
"Leugrunk este a Műhelybe? Ez a gyakran elhangzó mondat jut eszembe legelőször Finta Laci Nyitott Műhelyéről. Tényleg nyitott és tényleg műhely. Emberek tűnnek föl, Laci megöleli őket, ők is Lacit, aztán elidőznek egy kicsit a könyvek, cédék, ruhák, sosemlátott tárgyak, fotók zsúfoltan otthonos levegőjében. Nézegetnek, belehallgatgatnak, beleolvasgatnak. Aztán kérnek egy adagot a házikosztból, nagymama levesétől jár át ennyi melegség. Aztán meghallgatják a koncerteket, az előadásokat. Minden este valami izgalmas dolog van, de leginkább közelség van.
Lehet itt koncertezni, lehet itt próbálni, lehet itt farigcsálni még félkész dolgokon. Apukámat láttam ilyen elmélyülten elidőzni a saját szerszámosműhelyében. Én meg zenészként itt, ebben az - akkor még induló - műhelyben időztem az egyik legfontosabb zenekarom kezdetein. Itt próbáltunk Monori Andrással naphosszat, Laci meg főzte nekünk a paprikáskrumplit.
Sokan vagyunk így.
Kell a Műhely, kell nekünk Laci." Szeretettel: Palya Bea
Lehet itt koncertezni, lehet itt próbálni, lehet itt farigcsálni még félkész dolgokon. Apukámat láttam ilyen elmélyülten elidőzni a saját szerszámosműhelyében. Én meg zenészként itt, ebben az - akkor még induló - műhelyben időztem az egyik legfontosabb zenekarom kezdetein. Itt próbáltunk Monori Andrással naphosszat, Laci meg főzte nekünk a paprikáskrumplit.
Sokan vagyunk így.
Kell a Műhely, kell nekünk Laci." Szeretettel: Palya Bea
Egy hely, ahol…
"Valamikor, egy előző évszázadban és társadalmi rendszerben, gyakran összegyűltünk a barátaimmal, többnyire az én kis 16 négyzetméteres szobámban, kevesen egyívásúak, de éppen ezért nagyon ráutalva egymás erőt adó jelenlétére. Később is összejöttünk itt-ott magánlakásokon, felolvastuk, megvitattuk írásainkat. Aztán felnőttünk, családot alapítottunk, rendszert váltottunk, öregedtünk, régi szálak elszakadoztak, újak nehezebben kötődtek, már csak azért is, mert nemigen volt hol összejönni rendszeresen.
És akkor híre ment, hogy van egy hely a városban, ahol mindenfélét lehet csinálni: zenét hallgatni, verset felolvasni, könyveket bemutatni, ritka filmeket nézni, vagy megünnepelni valakinek a születésnapját. Egy hely, ahova mintha csak haza menne az ember, azzal a nem lebecsülendő előnnyel, hogy nem neki kell megszervezni a vendégséget, beszerezni az enni-inni valót, elmosni az edényeket. Ahol a régi barátaival összejöhet, nemcsak futólag, és ahol új barátokra tehet szert, ahol az a különös benyomása támad, hogy ebben a városban mégiscsak jó élni.
Mi kell egy ilyen helyhez, ami tehát nem csak kulturális események semleges színtere, hanem a saját helyünk, ahol otthon érezzük magunkat? Ahol órákig együtt marad még a társaság, miután a koncert, a film, az irodalmi műsor véget ért. Hát mindenekelőtt egy házigazda. Egész pontosan: ez a házigazda, akit Finta Lacinak hívnak. Ő a lelke a Nyitott Műhelynek. Tőle műhely, és tőle nyitott. Nehéz ellenállni a rossz szójátéknak: Genius Laci. A lényeg az, hogy tehát ennek a helynek szelleme van. De sajnos az is lényeg, hogy a szellem nem él meg test nélkül, a test meg táplálékra szorul. Nem Finta Lászlót féltem az éhhaláltól, ő hál’ isten elég jó húsban van. De hogy csillapíthatatlan vendégszeretete „az adósok börtönébe juttatja”, ahogy régi angol regényekben olvashatjuk, attól csak azért nem, mert ez az intézmény már nem létezik. Anyagi csődről viszont hall az ember, manapság egyre sűrűbben. De ne fessük az ördögöt a falra! Épp elég baj lenne az is, ha a Nyitott Műhely nem tudna megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket ő maga támaszt önmaga iránt, a puszta létével." Várady Szabolcs
"Valamikor, egy előző évszázadban és társadalmi rendszerben, gyakran összegyűltünk a barátaimmal, többnyire az én kis 16 négyzetméteres szobámban, kevesen egyívásúak, de éppen ezért nagyon ráutalva egymás erőt adó jelenlétére. Később is összejöttünk itt-ott magánlakásokon, felolvastuk, megvitattuk írásainkat. Aztán felnőttünk, családot alapítottunk, rendszert váltottunk, öregedtünk, régi szálak elszakadoztak, újak nehezebben kötődtek, már csak azért is, mert nemigen volt hol összejönni rendszeresen.
És akkor híre ment, hogy van egy hely a városban, ahol mindenfélét lehet csinálni: zenét hallgatni, verset felolvasni, könyveket bemutatni, ritka filmeket nézni, vagy megünnepelni valakinek a születésnapját. Egy hely, ahova mintha csak haza menne az ember, azzal a nem lebecsülendő előnnyel, hogy nem neki kell megszervezni a vendégséget, beszerezni az enni-inni valót, elmosni az edényeket. Ahol a régi barátaival összejöhet, nemcsak futólag, és ahol új barátokra tehet szert, ahol az a különös benyomása támad, hogy ebben a városban mégiscsak jó élni.
Mi kell egy ilyen helyhez, ami tehát nem csak kulturális események semleges színtere, hanem a saját helyünk, ahol otthon érezzük magunkat? Ahol órákig együtt marad még a társaság, miután a koncert, a film, az irodalmi műsor véget ért. Hát mindenekelőtt egy házigazda. Egész pontosan: ez a házigazda, akit Finta Lacinak hívnak. Ő a lelke a Nyitott Műhelynek. Tőle műhely, és tőle nyitott. Nehéz ellenállni a rossz szójátéknak: Genius Laci. A lényeg az, hogy tehát ennek a helynek szelleme van. De sajnos az is lényeg, hogy a szellem nem él meg test nélkül, a test meg táplálékra szorul. Nem Finta Lászlót féltem az éhhaláltól, ő hál’ isten elég jó húsban van. De hogy csillapíthatatlan vendégszeretete „az adósok börtönébe juttatja”, ahogy régi angol regényekben olvashatjuk, attól csak azért nem, mert ez az intézmény már nem létezik. Anyagi csődről viszont hall az ember, manapság egyre sűrűbben. De ne fessük az ördögöt a falra! Épp elég baj lenne az is, ha a Nyitott Műhely nem tudna megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket ő maga támaszt önmaga iránt, a puszta létével." Várady Szabolcs
"A Nyitott Műhely finom hely, sokféle ember tudja magát ott jól érezni, vagyis van, ami ritka és nehéz megteremteni, a helynek szelleme. Ez a szellem, szellemiség nekem nagyon rokonszenves, mert egyszerre jelenti azt, hogy engem érdeklő műsorok vannak, valamint hogy az időnként fölbukkanó pörkölt is rendben. És hogy jó valószinűséggel olyan emberekkel találkozhatom ott, akiknek örülök, és még az sem kizárt, hogy ők nekem. Ritka Budapesten az ilyen nyilvános (nyitott) tér." Esterházy Péter
Keresés
partnerek:
