A Litera 2008 óta futó Előhívás című beszélgetéssorozata „Pest megér egy estet” címmel négyrészes extra kiadással jelentkezett, mely utolsó két eseményéhez érkezett.
Az Előhívás állandó beszélgetőpartnerei a négyrészes sorozatban az ún. magas-, illetve rétegművészet és a populáris kultúra kapcsolatát kutatják. A századfordulótól rugaszkodnak el, és az ötvenes-hatvanas-hetvenes években horgonyt vetve a nyolcvanas évekig haladnak következetes lóugrásokban. A résztvevők ambíciója a magyar hangulattörténet felelevenítése, a közérzetváltozások hullámzásának, a történeti tudat módosulásainak, a modern Budapest építészettörténetének játékos-kísérleti-szórakoztató feltárása.
Nagy Lajos (1883-1954) író, publicista Budapest nagykávéház című regénye egy fővárosi kávéház mindennapi életén keresztül mutatja be Budapest hétköznapjait, és 1935 életérzését, emberi sorsait. Amint az Saly Noémi a Törzskávéházamból zenés kávéházba című könyvéből is kiderül, a Budapest nagykávéház nem más, mint az egykori Bucsinszky kávéház a Wesselényi utca és az Erzsébet körút sarkán. Itt dolgozott Nagy Lajos, olykor József Attilával is sakkozott, akinek nem ez, hanem a Japán volt a törzshelye. Ám Nagy Lajos a Budapest nagykávéházban Gerlei figurájában állítólag őt írta meg.
Olvassunk bele a könyvbe:
„…Ez egy előkelő kávéház. Szép, nagy, villanyfényes, tiszta, jó, óriási ablakokkal – minden kedvezőt el lehet róla mondani. Hogy drága, az is csak azt jelenti, hogy kifogástalanul finom benne minden…”
„Mit kellene és mit lehetne itt tenni? Egyet. Csakis azt az egyetlenegyet. Lapot kell indítani. Egy új lapot!”
„Hatan tárgyalnak az új lapról [Északi Fény – a szerk.], Gerlei, Mertz, Petur, Kaluzsay, Kompanek és Csurtos. Szóval a lap meg fog indulni. De nem Kelevéz lesz a címe. A kelevéz fegyver. Márpedig a lap…
Itt Kaluzsay így fejezte ki magát:
– Az emberi értelemre apellál ebben a mai kegyetlen, harcias világban.
– És a jóságra, – tette hozzá Kompanek.
– Hát az meg mi? – csodálkozott el Petur.
– Maga nem hisz a jóságban?
– Nem.
– Különös.
– Hiszek, de csak a jók jóságában.
– Nincsenek jók és rosszak. Minden ember jóból és rosszból van megalkotva. Mi, hogy úgy mondjam, minden emberhez szólunk, még pedig az embereknek a jobbik feléhez.
(…) Gerlei is zavart érzett. Eredetileg az ő eszméje volt a lap és most nemcsak, hogy nem főszerkesztő, nemcsak, hogy nem szerkesztő, de még szerkesztőtárs sem. Kibukott emiatt a sült paraszt miatt, a Petur miatt. De mindegy, most már nem hátrál. A realitáshoz alkalmazkodni kell. Valami verset fog írni a lapnak.
Afrika fölött már bősz eroplán száguld…
Kezdősornak ez maradhat. Az egész első versszak maradhat, persze a refrént, hogy uralkodó osztályt fennen fenyegetem… – ezt el kell vetni. Nem baj, más lesz a refrén. Valahogy így:
Az emberiséget én is csak szeretem…”
Kellér Andor A titkos lakó című írásában emlékezik meg a Budapest nagykávéház „lakójáról”, Nagy Lajosról. Az ő műve lesz a beszélgetés másik témája, méghozzá az Író a toronyban című, 1958-as kötete Szomory Dezsőről, akiről pedig tudjuk, törzshelye a Szent István körúti Luxor kávéház volt.
„Kellér Andor talán legsikeresebb munkája, az Író a toronyban, Szomory Dezsőnek, A párizsi regény, A nagyasszony és a Hermelin írójának mozaikkockából összerakott arcképe, annak a magányos írónak regényes története, aki pátoszt és iróniát elegyítve keverte ki a maga brokátszavakkal ékes, zenekari zengésű nyelvét. ’Mindig úgy szerettem volna élni, ahogy ezt magamnak megírnám’ – mondta Szomory. Ez a vágy – élet és mű egységének vágya – Szomory életében olykor meg is valósulhatott – megvalósult az írói stílus különösségében és az életmód különcségeiben egyaránt. Kellér Andor nemcsak Szomory művészetét jellemzi pontos és érzékletes szavakkal, hanem megrajzolja életének ívét is az önkéntes párizsi emigráció tündöklésétől és nyomorúságától, emésztő honvágyától a nagy hazai sikereken és bukásokon, a szenvedélyes szerelemeken keresztül egészen a végig, az ostromidők groteszk tragédiájáig” – olvasható a könyv ajánlójában.
Mindebből kitűnik, hogy az Előhívás estjén, amelyen a művek hétköznapi idejét Darvas Ferenc zongorajátéka idézi meg, lesz miről gondolkodni a beszélgetőpartnereknek, Németh Gábornak, Bán Zoltán Andrásnak és Jánossy Lajosnak. És persze a közönségnek.
A Reményi József Tamás fájó hiányában megrendezett estet egy további beszélgetés követi 20 órától, amelyen szerzőnkre, barátunkra, az Előhívás állandó résztvevőjére emlékezünk, halála után megjelent életútinterjúja, a Mindig volt egy szigetem című kötet fejezeteit segítségül hívva (Darvasi Ferenc munkája), korántsem függetlenül a 150 éves Budapesttől, elég csupán felidéznünk Reményi József Tamás életének meghatározó fejezeteként a Mozgó Világ történetét. Ez a „Pest megér egy estet” négyrészes sorozat utolsó estje, amellyel az Előhívás 15 éves története lezárul.
Mindkét estre szeretettel várjuk az érdeklődőket, különös tekintettel a 2008-ban indult Előhívás minden résztvevőjére és a témául választott könyvek, lapszámok, közlemények szerzőire.
A rendezvény a Budapest 150 – Könyvfőváros 2023 eseménysorozat részeként valósul meg.
A Litera Előhívás sorozatáról itt olvashatnak: https://litera.hu/dosszie/elohivas.html
A Budapest 150 programról itt írtunk: https://litera.hu/dosszie/budapest-150.html
A Litera Klubról és arról, hogyan lehet a támogatóink sorába állni, itt találnak részleteket: https://litera.hu/tamogatas
#konyvfovaros2023 #könyvfőváros2023 #budapestkonyvfovaros2023 #budapestkönyvfőváros2023 #könyvfőváros #budapestolvas #literairodalmiportál
A belépés díjtalan (de minden támogatást köszönettel fogadunk).
