TGM ÉS A SZÉPIRODALOM
– vendégek: Simon Balázs és Németh Gábor, az est házigazdái: Bodor Emese & Bánfalvi Samu –

„De én nem olvasok filozófiát másképpen, mint mások verset. Elszorul a torkom, könny szökik a szemembe, dühbe gurulok, megrettenek.” Tamás Gáspár Miklós
TGM, mint szépíró? A Kolozsvári esszék, mint töredékes kolozsvárregény? A Szegénységről, mint próza- vagy épp az Antifa, mint weöresi rövidvers? Milyen irodalmi ajánlattételt találhatunk TGM életművében?
Több interjúban nyilatkozta Tamás Gáspár Miklós, hogy kamaszkorában verseket és novellákat írt, amelyek szerinte üres (bár virtuóz) formagyakorlatok voltak csupán, ezért megsemmisítette őket. Mégis, az életmű nyelvileg rendkívül gazdag és poétikus szövegei gyakran nem állnak ellent a szépirodalmi olvasatnak. Mi történik ezekkel a szövegekkel, ha ebből a perspektívából gondolkodunk róluk?
S persze: hogyan viszonyulunk a rendszerváltás utáni irodalom lesújtó kritikájához? Mit jelent az, hogy MAGYARÍRÓ?
Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ meghívott vendégeinkkel:
Németh Gábor (1956) József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, szerkesztő, egyetemi oktató.
Sipos Balázs (1991) irodalomkritikus, publicista, az Antitézis fordítója és szerkesztője, a Világvége sorozat szerkesztője.
Ajánlott irodalom:
és a TGM életmű többi szövege (a teljesség igénye nélkül).
Az est házigazdái: Bodor Emese & Bánfalvi Samu