SZERZŐI FILMKLUB // A KÉPMEZŐ MÉLYSÉGE

FEDERICO FELLINI: SATYRICON
– a filmklubot vezeti és szerkeszti: Sólyom András filmrendező –

Kicsapongástól kimerült arisztokraták ás felszabadított rabszolgák – Nero császár korában vagyunk. Sok bor és vér folyik. Részegek üldözik egymást. Egy költőt tűzre vetnek az igazmondása miatt. Aki lázadni mer, de veszít, öngyilkos lesz. Fellini visszaemlékezése: „A Satiricon forgatása közben a freskók hatása alatt álltam. Azok az emberek, akik valaha oly valóságosan élték az életüket, a film végére szétmálló freskók alakjaivá válnak.”
Sólyom András

Fellini – Satyricon, olasz filmdráma, 1969, 128 perc, rendező: Federico Fellini, író: Petronius Arbiter, forgatókönyvíró: Federico Fellini, Bernardino Zapponi, zeneszerző: Tod Dockstader, Ilhan, Mimaroglu, Nino Rota, Andrew Rudin, operatőr: Giuseppe Rotunno, vágó: Ruggero Mastroianni, szereplők: Martin Potter – Encolpio, Hiram Keller – Ascilto, Salvo Randone – Eumolpo, Max Born – Gitone, Mario Romagnoli – Trimalcione, Capucine – Trifena, Fanfulli – Vernacchio

Egykor Róma volt a világ közepe, a leghatalmasabb és legerősebb birodalom központja. Néró császár korában azonban már csak árnyéka régi önmagának. Miközben az új vallás képviselőit üldözik, egy szétesőben lévő, erkölcstelen társadalom képe rajzolódik ki, amely a bűn melegágya, és melynek polgárai léha és kicsapongó életmódot folytatnak. A két ifjú római, Encolpio és Ascilto kalandjaik során a mennyországot és a poklot is megjárják. A szerelemféltéssel induló történet klasszikus mítoszokon vezet át, miközben újjáteremti a ránk maradt freskók csodálatos világát. Titus Petronius regénytöredékéből.

Tematika: rendezett képsorok értelmezése.
Sólyom András (1951, Budapest) 1970–1975 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 1975-től az MTV Drámai Főosztályának rendezője. A Balázs Béla Stúdióban rendezett kisjátékfilmek után, 1983-ban készítette első játékfilmjét, a Szegény Dzsoni és Árnika című mesefilmet. A televízióban dokumentumfilmeket, tévéjátékokat, kulturális műsorokat, a rádióban hangjátékokat készít.
1979: Nemlétezik történetek (j/tv) 1980: Zuárd (r) 1982: Nagyvárosi kanyarok 1982: Szerepek … egy mozihoz (d) 1983: Szegény Dzsoni és Árnika 1984: Kínos történetek (j/tv) 1985: Az ördögmagiszter (j/tv) 1986: Doktor Minorka Vidor nagy napja 1986: A zöld majom mosolya (j/tv) 1987: Bolyongás a paradicsommadár után (rj/tv) 1987: Az 1002. éjszaka (j/tv) 1988: Napóleon (j/tv) 1989: Irány Amerika (d/tv) 1990: Hangok a blokádból (d/tv) 1991: Bíró Yvette filmkultúrája 1990 (d/tv) 1992: Temetés (d/tv) 1992: Halász-színház (d/tv) 1992: TV Borisz és Videó Misa (d/tv) 1992: Kornis Mihály videóuniverzuma (d/tv) 1993: Széljegyzetek Casanovához (r/tv) 1994: Amerikai álom-színház (d/tv) 1994: Szubjektív híradó (d/tv) 1995: Fotó Pozsony (d/tv) 1996: Ando-Drom (d/tv) 1996: Érzékek iskolája 1997: Ericsson Magyarország (nt) 1997: Pannon töredék 1998: Szubjektív választási híradók (d/tv) 1998: Tengerpart, alkony, kis postahivatal (r/tv) 1999: A Cseresznyéskert az Új Színházban (d/tv) 1999: A költészet napja (d/tv) 1999: Igy készült a Jadviga párnája (d/tv) 2001: Konfesszió