JEAN-LUC GODARD: A SZERELEM DICSÉRETE
– a filmklubot vezeti és szerkeszti: Sólyom András filmrendező –
Sólyom András így ajánlja a filmet:
„A szerelem dicsérete c. filmből megtudjuk, hogy a rendező, Jean-Luc Godard próbafelvételeket készített néhány szereplőjelölttel és volt úgy, hogy zavarba jött. Vajon miért lepte meg ennek a fiatal lánynak a szabad, okos és lázadó viselkedése? Emlékeztette Anna Karinára és negyven évvel korábbi önmagára? De hát ezt nem mondhatja meg senkinek! („Csak mindenkinek…”) Semmit se abból, ami a lelkében kavarog? De ezért kell filmet forgatnia, hogy szembenézzen azzal, amit láthatóvá tud tenni. A producereknek talán megsúgta, hogy nem lesz belőle „igazi” film. Sőt, nem való azoknak, akik önfeledt élményt keresnek a moziban.”
Jean-Luc Godard, a francia új hullám vezéregyénisége nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de mostanában készült filmjei is olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint korábbi munkái.
A szerelem dicsérete nem a klasszikus értelemben vett szerelmes film, hanem a szerelem értelmezése a film a filmben módszerével. Edgar, a film központi alakja a szerelemről szeretne művet alkotni, de még nem tudja, hogy a regény vagy az opera formáját válassza-e hozzá. A film alapvetően két lényeges részből áll, s Godard ismét a színekkel játszva bontja ki mondanivalóját. Az első rész fekete-fehér kockáin hosszasan boncolgatja, mi is a szerelem. Négy stációról beszél: a találkozás, a testi vonzalom, az elválás és az újrakezdés stációjáról, három kapcsolat, három életkor, egy fiatal, egy felnőtt és egy idősödő pár viszonyában. A második, színes digitális kamerával készült rész évekkel korábbi történéseket idéz fel, miközben a filmművészet nagy kérdéseiről, sőt, a hollywoodi filmkészítésről is ironikus hangú kritikát fogalmaz meg.
A szerelem dicsérete /Éloge de l’amour/, francia-svájci filmdráma 2001, 94 perc, rendező: Jean-Luc Godard, forgatókönyvíró: Jean-Luc Godard, operatőr: Julien Hirsch, Christophe Pollock, jelmeztervező: Marina Thibaut, zene: Maurice Jaubert, Georges Van Parys, Arvo Part, Karl Amadeus Hartmann, David Darling, vágó: Raphaëlle Urtin, szereplők: Bruno Putzulu – Edgar, Cecile Camp – Elle, Jean Davy – Nagyapa, Françoise Verny – Nagymama, Jérémy Lippmann – Perceval, Audrey Klebaner – Eglantine
Tematika: rendezett képsorok értelmezése.
Sólyom András (1951, Budapest) 1970–1975 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 1975-től az MTV Drámai Főosztályának rendezője. A Balázs Béla Stúdióban rendezett kisjátékfilmek után, 1983-ban készítette első játékfilmjét, a Szegény Dzsoni és Árnika című mesefilmet. A televízióban dokumentumfilmeket, tévéjátékokat, kulturális műsorokat, a rádióban hangjátékokat készít.
1979: Nemlétezik történetek (j/tv) 1980: Zuárd (r) 1982: Nagyvárosi kanyarok 1982: Szerepek … egy mozihoz (d) 1983: Szegény Dzsoni és Árnika 1984: Kínos történetek (j/tv) 1985: Az ördögmagiszter (j/tv) 1986: Doktor Minorka Vidor nagy napja 1986: A zöld majom mosolya (j/tv) 1987: Bolyongás a paradicsommadár után (rj/tv) 1987: Az 1002. éjszaka (j/tv) 1988: Napóleon (j/tv) 1989: Irány Amerika (d/tv) 1990: Hangok a blokádból (d/tv) 1991: Bíró Yvette filmkultúrája 1990 (d/tv) 1992: Temetés (d/tv) 1992: Halász-színház (d/tv) 1992: TV Borisz és Videó Misa (d/tv) 1992: Kornis Mihály videóuniverzuma (d/tv) 1993: Széljegyzetek Casanovához (r/tv) 1994: Amerikai álom-színház (d/tv) 1994: Szubjektív híradó (d/tv) 1995: Fotó Pozsony (d/tv) 1996: Ando-Drom (d/tv) 1996: Érzékek iskolája 1997: Ericsson Magyarország (nt) 1997: Pannon töredék 1998: Szubjektív választási híradók (d/tv) 1998: Tengerpart, alkony, kis postahivatal (r/tv) 1999: A Cseresznyéskert az Új Színházban (d/tv) 1999: A költészet napja (d/tv) 1999: Igy készült a Jadviga párnája (d/tv) 2001: Konfesszió
További alkalmak:
március 7.
április 4.
május 2.
június 6.
Belépődíj: 1.500, diák: 1.000 Ft
