JÓNÁS TAMÁS
NEGYVENKETTŐ
születésnapi estje
Vendég-barátok: Juhász Gábor, Dés András Nemartistpage
Belépő: egy-egy kézzel írott ajándékvers
PLUSZ TÍZ
negyvenkét éves leszek én
legalábbis van rá remény
először negyven persze
legalábbis nem volt messze
maradhattam volna csöndben
lehettem volna ötven
halottim egyre többen
csillagzanak a földben
lehetnék bármi mégse
akárminek a fészke
maradok most csak furcsa
nem zárja inkább kulcsa
valaminek ami nincsen
legalábbis nincs rendben
vagy ha a rendben mégis
bajba kerülök én is
az ám-hazám megkongat
nem olyan rossz harangnak
szeretnek megharapnak
szemembe hajamba kapnak
dózsa györgy góg és magóg
akasztófára valók
annyi az egy szerencse
nincsen még pénz ezekre
építik ugyan a bitókat
valamit mindig eltolnak
eltolom én is e verset
remélem még szeretlek
