A Beszélő és a Nyitott Műhely Húsz év legizgalmasabb könyveiből, könyveiről című közös sorozatában
VARGA MÁTYÁS: parsifal, parsifal
– a szerzővel Margócsy István beszélget, zenei meglepetés: Rozmán Lajos (klarinét) –
Az elsőség nem lehetett kérdéses. Esterházy Péter azt írta az ÉS-ben (június 17.), hogy „egyszer később, évek múltán majd azt mondjuk: az a bizonyos könyvhét, amikor a parsifal, parsifal megjelent”. Most tényleg esemény történt a magyar lírában, melyről el szoktam volt minden alkalommal mondani, hogy a legteljesebb érdektelenségben lép éppen be sokadik virágkorába. Varga Mátyás pannonhalmi bencés tanár könyve tényleg olyasmi, amiért egyszer hallgathatnak ítészeinkre, akik nem estek a fejükre: akár hiszik, akár nem, manapság jobbára verseskötetekben zajlanak irodalmunk fontos dolgai. Egyelőre csak ezt vegyék meg – most az egyszer még adjanak a dolognak egy utolsó esélyt. Titokzatosság és evidencia, finomság és nyerseség, mítoszi alaptörténet és véletlenségüknél megmaradó, épp ilyenként költői gesztusok magától értetődő, elementáris kapcsolata mutatkozik meg a szövegekben; megéri az elmélyülést, és különben is, elmélyülni jó: az idő egy másik tapasztalatát nyitja meg a versolvasás. Júniusban Esterházy mellett Ambrus Judit (ÉS, június 10.), majd a Prae-ben Molnár Illés, a Revizoron Sántha József próbálta megérteni – lényegében a saját elragadtatását. /Vári György: Szemünk előtt vonulnak el, Magyar Narancs, 2011/40./
A Grál-mítoszban a Jézus alakhoz kapcsolódó legendák összekapcsolódnak a távol-kelet misztikus szimbólumaival, ezt átszínezi még az európai népek kereszténység előtti hitvilága, ami így együtt valami mély, titokzatos, álomszerű, a kollektív tudatelőtti kavargó, lenyűgözően fenséges, izgalmas, félelmetes, de mindvégig ismerős világát adja. Legerősebben és legfeltűnőbb módon mindebből a görög-latin kultúra hagyománya hiányzik. Vadabb és végletesebb, mint a bűnt és a büntetést is mértékek között tartó, emberi mértékekkel mérő szemlélet. /…/ A kötet szövegvilága távoli, érintőleges kapcsolatot tart mindezzel, de annál fontosabbat, hiszen egy kecses verseskötet és ez a hatalmas, nagyon erős hagyomány a maga hömpölygő szöveg- és zenei áradatával óhatatlanul elsodorja, magával ragadja, beszippantja, rátelepszik. Nem mintha védekezni akarna ellene, sőt, sokkal inkább felkínálja magát, átadja, ráhagyatkozik. Még pontosabban fogalmazva: rá akar hagyatkozni erre az áramlásra. Az áramlásnak ezt az önfeledtségét, mint a zenében átélhető önfeledtséget kívánja, és az olvasót is ebbe az otthonosságba ragadja magával. /Borbély Szilárd: A mítosz mint arc, mint ismétlés
Széljegyzetek Varga Mátyás parsifal, parsifal című kötetének kontextusához, Tanítvány 2012/2./
Esterházy Péter laudációja a kötet bemutatóján: http://www.youtube.com/watch?v=t1isFCqBBgU
Vizitlap: http://www.facebook.com/events/356235484456824/
Az est a MASZRE támogatásával jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
