A L’Harmattan Kiadó és a Nyitott Mühely örömmel tudatják, hogy
SÁNTHA ISTVÁN szerkesztésében megjelent a
HALKULÓ SÁMÁNDOBOK – DIÓSZEGI VILMOS SZIBÉRIAI NAPLÓI, LEVELEI című kötet
A bemutatón közreműködnek: SÁNTHA ISTVÁN, a kötet szerkesztője, SOMFAI KARA DÁVID mongolista, turkológus és a SZINTÉZIS SZABADEGYETEM sámándobosai.
„…kétségkívül nagyon érdekes volt, de nekünk már máshol jártak gondolataink. Ideje volt összeállítani a rénkaravánt, és odamenni, ahol örömteli zajjal tűnik elő a Kara Bureny folyó, ahol virradatkor a pézsmaőz sír és, ahol egyre megy, hogy ember tapossa az utat, vagy a vad csapása.” (idézet a könyvből)
Diószegi Vilmos (1923-1972) a magyar néphit, a szibériai népek sámánizmusának és etnogenezisének nemzetközi hírű kutatója. Munkássága Kőrösi Csoma Sándor, Reguly Antal, Jankó János, Munkácsi Bernát, Pápai Károly, Pápay József, Baráthosi Balogh Benedek szellemiségével rokonítható. 1957-ben és 1958-ban leningrádi múzeumokban végzett kutatómunkát, ahol a szibériai népek sámánizmusára vonatkozó tárgyakat, valamint kéziratos anyagokat vizsgált. 1957-ben járt előstör Szibériában: a Bajkál-tó nyugati partján élő mongol nyelvű burjátok és a Szaján-hegység előterében élő török nyelvű abakáni török hakaszuk sámánizmusát kutatta. 1958-ban visszatért Szibériába, hogy a Kelet-Szaján-hegység keleti oldalán élő eltörökösödött, hajdan feltehetően déli-szamojéd nyelvű tofák és a Szaján és Tannu-Ola medencében élő tuvák sámánjai között végezzen gyűjtést, és részt vegyen a Bratszki víztároló kiépítését megelőző ásatásokban.
Kötetünk Diószegi Vilmos 1957-ben és 1958-ban készített, eddig kiadatlan naplóit és feleségéhez, Morvay Judithoz írt leveleit tartalmazza, amelyek egy egyedülálló vállalkozás személyes dokumentumaiként betekintést engednek az isten háta mögötti szibériai falvak mindennapi életébe és a szocialista rendszer helyi működésébe.
A belépés díjtalan
(További bemutató: Október 16. – Írók Boltja, VI. Andrássy út. 45.)
