VÉGEL LÁSZLÓ: NEOPLANTA, AVAGY AZ ÍGÉRET FÖLDJE
című kötetéről beszélget a sorozat négy állandó szereplője: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Sipos Balázs
Végel László Neoplanta, avagy az Ígéret Földje című könyve, melybe beleolvashatnak a Literán is, 2013-ban jelent meg a Noran Libro Kiadónál. A fülszövegében ez áll: „1748-ban összefogtak a németek, a szerbek, a magyarok, a zsidók, az örmények, meg a többi itt élő nemzetség, összekaparták megspórolt pénzüket, bankkölcsönt vettek fel és a tömérdek bankóval Bécsbe utaztak, hogy Mária Terézia császárnőtől megvásárolják a szabad királyi város címet. A császárnő megkérdezte, mi a neve a városuknak, mire az alapító atyák töredelmesen bevallották, hogy nincs neve. Felkérték őfelségét, legyen városuk keresztanyja. A császárnő elővette arany pennáját, és gyöngybetűkkel írta a latin nyelvű alapító okiratra: legyen a neve Neoplanta, és minden nép nevezze saját nyelvén. Éljenek békében, szeressék egymást, ez a sok nemzetiségű város legyen példája a különböző nációk békés egymás mellett élésének. Eltelt több mint 250 év, és Neoplanta – azaz Újvidék – népei azóta folyamatosan gyilkolják egymást. A magyar írónak mindezekről Lazo Pavletić, szerb fiákeres mesél.”
„Kitalált történet kitalált történetről: Újvidék városáról szól, egyben annak az illúziónak a valóságáról (vagy valótlanságáról), amely Végel irodalmi képzeletében az ‘Újvidék’ nevet viseli. Mindezt további paradoxon bonyolítja: a valóságos Újvidék is kitalált város, ugyanis – más városokkal ellentétben – nem létrejött, hanem létrehozták, azaz művileg alkották meg, akár írója a regényt” – írja róla Takács Ferenc a Mozgó Világban. Deák Ernő Végel „városregény“-nek titulált művéről írt kritikája az író honlapján elérhető: „Az Ígéret Földjének tekintett Neoplanta, avagy Novi Sad – Neusatz – Újvidék egész, de főként 20. századi történetében feloldódnak, vagy éppenséggel összekuszálódnak a nyelv-, illetve nemzetiség határai. Újvidéken lényegében mindenki jövevény, még akkor is, ha netán az apja hozta szerb színekben a felszabadítást 1918-ban.”
Az Előhívás 2015-2016-os „szemeszterei” az önéletírás, a memoárirodalom, a vallomások könyveiről szóltak. Az alanyi elbeszélés, a korban álló, annak életvilágáról tanúskodó epika erőteljes és gazdag vonulata a magyar irodalomnak; a visszaolvasások ebben az irányban keresnek utat. Amikor irodalomról beszélünk, akkor szükségképpen történelemről is, arról a közös tudástartományról, amely minden kulturális közösségnek a sajátja. Az emlékezet elfogult, az emlékező író egy bizonyos perspektívából lát és láttat; páratlan egyszeriségében korlátai és lehetőségei; a személyiség nagyepikáját, a történeti időt tereli mederbe, mondja el. A 2016-2017-es őszi-téli-tavaszi szemeszterben négy-négy epizódban a sorozat folytatódik. Ezúttal a napló és a határműfajú szövegek is helyet kapnak, alkalmat teremtve, hogy a magyar emlékezettörténet mai napig meghatározó művei szembesítsenek a jelenünkkel. A kérdések érvénye nem változott, a válaszok értelmezési rétegei gazdagodtak.
Esőnap nincs, de a változtatás jogát fenntartjuk!
További alkalmak:
március 8. Füst Milán: Naplók
április 12. Fenyő Miksa: Az elsodort ország
május 10. Bereményi Géza: Önéletírás
június 14. Nádas Péter: Világló részletek
Az Előhívásról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/elohivas
A sorozatról részletesen: http://www.litera.hu/hirek/naplok-memoarok-kezdodik-az-elohivas-uj-szeriaja
A Litera és a Nyitott műhely másik sorozatáról, az Írómoziról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/iromozi
Esemény a Facebookon.
A program az NKA támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan.
