Zeke Gyula ◊ Litera.hu ◊ 2006. december 12.
Ha e sorok írójához hasonlóan még annak is a szemtanúi lennének, amint Finta László bőrműves, a hely meg- és kitalálója, nem csupán beenged egy semmiképp sem józan embert – aki közli, hogy e pillanatban a mellékhelyiségek érdekelnék csupán -, de kedvesen el is köszön tőle, oly kedvesen, hogy az jobb meggyőződésével küszködve valóban el is megy, nos ez esetben megtörnének, és a legközelebbi székre szédülve teát rendelnének.
Íme ismét egy hely. Egy hely, amely a nevével nem utal kávés vonatkozásra, s amelynek szellemisége, mindennapjai mégis a kávéházas létezés esszenciáját adják. Csak az esszenciáját, mondhatjuk, e kávéházas létmód majdnem minden valaha elmaradhatatlan történeti formája nélkül. Pincekávézónk nem egy van már, miért is akadnánk fenn a zsenge lejtésű Ráth György utca fél-alagsori helyiségein? Föltűnő a csend, pedig alig húsz méternyire hörög ordas szólamokban az Alkotás út.
Nyitott Műhely.
Az óriás ablakokon nincs függöny, meg is állnak fönt az emberek és lenéznek, hogy mi ez itt, gyanakvás van a tekintetükben, nem értik a dolgot. Nem szeretnék, ha őhozzájuk nézne be így valaki, és a kíváncsiságuk dacára végképp nem értik, hogy ők viszont miképp nézhetnek be ide büntetlenül. Mire azonban észbe kapnak, már akaratuk ellenére megtörtént velük valami szokatlan. Ha e sorok írójához hasonlóan még annak is a szemtanúi lennének, amint Finta László bőrműves, a hely meg- és kitalálója, nem csupán beenged egy semmiképp sem józan embert – aki közli, hogy e pillanatban a mellékhelyiségek érdekelnék csupán -, de kedvesen el is köszön tőle, oly kedvesen, hogy az jobb meggyőződésével küszködve valóban el is megy, nos ez esetben megtörnének, és a legközelebbi székre szédülve teát rendelnének. Könnyű dolguk azután sem lenne, a híres orosz – a Nagy Október miatt Párizsba menekült – Kusmichoff cég negyvenféle keveréke mellett további másik negyven keverékből válogathatnának.
A Műhely kávéja – Segafredo vagy Omnia – otthoni ízeket idéz, harminc-negyvenféle üveges bor bontható, a folyóbor pedig a Balzac utcai El Hordóból érkezik. Jókor érkeztem Finta Lászlóhoz a kérdéseimmel, mert megnyugtatásomra közli, hogy nemsokára melegkonyhája is lesz, eggyel nő tehát a helyek kicsiny száma, ahol rántották és csülkös bableves várnak ránk napjaink kritikus óráiban. Ám valahogyan máris minden van, minden együtt van itt, amit a magunk fajta ember kíván, sör, mosoly, és sütemények véznáknak.
Délután négykor nyit a Műhely, s ha az est éjbe feledkezik, sem szokás kitessékelni senkit. Tán nem tévedek, ha feltételezem, hogy kevesen lesznek e sorok olvasói közül, akik ne lettek volna valamely Nyitott Műhely-est résztvevői és/vagy vendégei, bemutatóm fő célja így a méltatás lehet. 2000. január eleje óta áll nyitva a hely, s a rendezvényei jó három éve már minden estét betöltenek. (Tekintsék meg a honlapot, ha a részletekre is kíváncsiak, mennyi est, mennyi budai est!) Könyvbemutatók, kiállítások, koncertek (heti három), beszélgetések, hetente filmklub (tévéfilmek az egyik, némafilmek a másik alkalommal), könyvesbolt, cd bolt, antikvárium, bőrműves bolt, kézműves bolt, íme az állandó programok, funkciók.
Régebben könyvet és cd-t loptak inkább, ma jobbára kézműves ékszereket, mondja Finta László nyugalommal, mintha csak azt mondaná, a múlt héten fútt, e héten esik. A Nyitott Műhely önmegnevezése második tagjában sem csak metafora, az utca felé eső traktus jobb sarkában valódi bőrös műhely áll, a hátsó traktus átjárójában pedig a mennyezetre erősített polcokon bőrtekercsek sorakoznak.
Van szauna is, igaz még várakozó üzemmódban, kis ablakocska nyílik a falából egy sötét kamrába, amelyen a legenda szerint a pékek – merthogy hosszú időn át pékség volt itt -, ropogós kiflit és zsemlét adtak be az 56-os bujkálóknak. Ám nem csak pékség, de varroda, mezőgazdasági kisgépbolt, és fittness-terem is volt itt. Bár városunk terei másutt is ebbe az irányba fejlődnének! Párizsi módra képeslapot is kapni, a szebbnél szebb régi Thonet székek, mély fotelek, idő barnította asztalok mindenképp maradásra bírnak, szerelem és válás elmélyítésére egyaránt alkalmasak. A belső traktus falán rövid vers olvasható, testies korunkban zsenge vallomás:
„Én még olyan jó nőt nem láttam, mint amilyen jó ez a hely.”