Színes magyar dokumentumfilm sorozat, 55 perc, 2002, rendező: Bódis Kriszta, operatőr: Markert Károly, zene: Cserepes Károly, vágó: Csalóczki Károly
A Rabszolgavásár dokumentumfilm-sorozatnak készült, melyben a történeteken és a sorsokon keresztül láthatunk bele a prostituáltak, azok futtatóinak és klienseinek, vagyis a prostitúció és az emberkereskedelem világába.
Bódis Kriszta tegnapi levele:
“Holnap este 7-kor a Nyitott Műhelyben a Bódis retrospektív keretében soron következő filmem vetítése (Rabszolgavásár 2) előtt szeretnék beszámolni arról, hogy mi történik a Budai családdal, miután leégett a házuk. Filmre vettem az állapotokat. Megmutatom a nyersanyagot. Kérek mindenkit, aki segíteni szeretne jöjjön el. A belépő árát a családnak ajánlom fel. De jöjjön mindenki, aki úgy érzi, méltatlan üldöztetésnek vannak kitéve országunkban a roma származású magyarok. Jöjjön el aki ez ellen a polgárháborús helyzet ellen tiltakozik. Barna tíz éves küzdelem után tört ki a nyomorból, biztosítani akarta családjának a jobb jövőt és most, ebben az ellenséges környezetben minden reménye semmivé vált. De nem adja fel. Ki ismeri el a küzdelmét, ki támogatja őt a bajban tettel és szolidaritással?
Ma ugyan ott ültünk Barnáékkal, mint tíz évvel ezelőtt a Hétes telepen, csak mára éppen még annyijuk sem maradt, mint volt. A gyerekek iskolai holmijai, ruhái, játéka, az élelem, amit az utolsó családi pótlékból vettek, mind odaveszett. A telepen nincs víz, villany, semmi. 70 család nyomorog itt. Barna gyerekei ráadásul már tudják, milyen, ha hiányzik az esti fogmosás és a tisztálkodás. Ha nincs otthonod. Amikor megláttam a porig égett házat sírva fakadtam, mert nem csak a közös munkánkat sújtotta és sújtja a közöny és a passzivitás, ez a molotov koktéloknál is brutálisabb üzenet, hanem a keresztlányaim ártatlan szemével láttam az otthontalanság fenyegető rémét.
A tűzoltóság szerint a házban talán a vezetékek okozták a tüzet. De nem nagyon lehet semmit megállapítani, mert mire kiértek már órák óta lángolhatott az épület. Érthetetlen, de a szomszédok nem láttak, nem hallottak semmit. Budai Barna egyik ismerőse a városból vette észre, hogy ég a ház, ő értesítette a tűzoltókat.
Az önkormányzaton egy kedves asszony igyekezett segíteni, hogy Barnáék gyors , egyszeri anyagi segélyt kapjanak, és hogy a műszaki osztály fogadjon minket, hogy kiállítsák a papírt: a ház lakhatatlan, életveszélyes. Ez azért kellet, hogy az Ózd Szolg. Kht kiutalhasson Marinak (az ő nevén volt a ház) egy szükséglakást. Amíg az önkormányzatnál a törvények emberséges bánásmóddal párosultak, addig a Kht-nál már szóba sem álltak Barnáékkal. Marinak azt mondták, be se menjen, nincs lakás és kész. Ráadásul azt állították, hogy Mari nem jelentkezett ki a Hétes telepről, ami természetesen nem igaz, hiszen az új házba bejelentkezett, oda van kiállítva a lakcímkártyája. Remélem a jogosultság tisztázásában a Mohácsi Viktória által javasolt jogászok majd segítenek.
Ez azonban nem segít azon, hogy a gyerekek harmadik napja próbálnak a lehetetlen körülmények között aludni, pontosabban a nagyobbak virrasztanak, a kis Sárika Mari karjában, Mari álldogál vele a konyhába hajnalig. Beatrix szintén nem tud a bogaras matracon elaludni. (A csótányokat, hiába küzdenek, nem lehet kiirtani. A nagyszülők betegek, Sári néni gyakorlatilag mozgásképtelen. A padlás, ahol a puszta föld van, jéghideg. Vittem paplanokat, matracot, de még kevés.
A többiről holnap beszámolok a Nyitott Műhelyben.”
Bódis Kriszta
Belépődíj: 800 Ft (Jegyszedő kerestetik!)
