TOLNAI OTTÓ: KÖLTŐ DISZNÓZSÍRBÓL /Egy rádióinterjú regénye/
című művéről cserél eszmét a négy állandó beszélgetőpartner: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Sipos Balázs
A kérdező, azaz Parti Nagy Lajos ezt írja a könyv születéséről: „1998. március 24-én kezdjük ezt a beszélgetést Tolnai Ottó fantasztikus palicsi házában, melyről még sok szó esik majd, a tárgyak okán például, melyekkel tele vannak a falak, a padló, minden talpalatnyi hely, a tárgyak úgy népesítik be ezt a szobát, ahogy Tolnai Ottó költészetét.
A hosszú beszélgetést, melyre készülünk, leginkább életút-interjúnak szokás nevezni. Úgy tervezzük, hogy hat ülésben, hat egymást követő napon át beszélgetünk, s ha igaz, e hat ülésnek az lesz a sajátossága, hogy egymásutánisága lesz, de sorrendje nem, hiszen Tolnai Ottó művészetét – én legszívesebben költészetnek mondom – épp az jellemzi, hogy bármelyik pontján hozzányúlunk, bárhol meghúzzuk, fölfejtjük, legalábbis megbontjuk, rögtön a közepébe jutunk.
Ennek ellenére vagy épp ezért azt gondoltam, jobb a legegyszerűbb, leghagyományosabb módszert választani, induljon a beszélgetés a kezdetektől, tehát a családtól, az ősöktől, a gyerekkortól. Induljunk bárhonnan, tudom, hogy tíz percen belül már Csáthnál leszünk vagy a tengerfestészetnél. Ha viszont e tárgyakkal kezdenénk, akkor tíz percen belül Magyarkanizsán, a szülőhelyeden lennénk ismét vagy épp Palicson, ahová Kanizsáról – életed első palicsi, illetve szabadkai útja lehetett – behajtottátok a disznót, mint azt a Palics című novelládban elmeséled, megteremtve a hétköznapi és metaforikus viszonyt hajdani és jelenlegi lakóhelyed között.”
„Ha már itt tartok, Tolnai Ottónál tartok: az elmúlt napokban hallhattuk délutánonként a rádióban nagy beszélgetéssorozatát, amelyet Parti Nagy folytatott vele, amely maga volt a csoda. Tolnai a tandoris szabad-beszéd (Tandori meg a tolnaisé), amely egyszerre laza fecsegés és motívumokra ügyelő költői szöveg, egyszerre szemérmes és leplezetlenül személyes. Az efféle életmű-beszélgetés veszélyes műfaj, a hiúság terepe, dics, presztízs és márványtábla. Jó sorozata ez a rádió Irodalmi Osztályának, de ezeket a veszélyeket nem mindig tudhatja elkerülni. Ezen tudniillik a személyes szerénység nem segít. Az egész beszédet kell máshova áttenni. Ahogy azt Tolnai is tette. Ez így ahogy van, önálló műfaj, ez a matt, már−már motyogó, de élesen, pontosan fogalmazó és föltartóztathatlan Tolnai-hang. (…) Kérdés és érdekes, hogy mi lesz vele, a hanggal (majd) papíron” – írja róla Esterházy Péter.
A 2004-ben a Kalligram Könyvkiadónál megjelent könyv teljes terjedelmében elolvasható a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán.
A Literán olvashatnak róla kritikát, és belőle részletet is közöltünk.
Az Előhívás 2015-2016-os „szemeszterei” az önéletírás, a memoárirodalom, a vallomások könyveiről szólnak. Az alanyi elbeszélés, a korban álló, annak életvilágáról tanúskodó epika erőteljes és gazdag vonulata a magyar irodalomnak; nem lehetett elmulasztani az esélyt, hogy a visszaolvasások ebben az irányban keressenek utat. Mert amikor irodalomról beszélünk, akkor szükségképpen történelemről is, arról a közös tudástartományról, amely minden kulturális közösségnek a sajátja. Az emlékezet elfogult, az emlékező író egy bizonyos perspektívából lát és láttat; páratlan egyszeriségében korlátai és lehetőségei; a személyiség nagyepikáját, a történeti időt tereli mederbe, mondja el.
A TOVÁBBI ESEMÉNYEK:
2016. május 11.: Amíg játszol – Beszélgetés Spiró Györggyel
Esőnap nincs, de a változtatás jogát fenntartjuk!
Az Előhívásról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/elohivas
A sorozatról részletesen: http://www.litera.hu/hirek/naplok-memoarok-kezdodik-az-elohivas-uj-szeriaja
A Litera és a Nyitott műhely másik sorozatáról, az Írómoziról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/iromozi
Esemény a Facebookon.
A program az NKA támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan.
