BESZÉLGETÉSEK PETRI GYÖRGGYEL
című kötetről beszélget a sorozat négy állandó szereplője: Tóth-Czifra Júlia, Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás
„Én, mint már mondtam, konzervatív vagyok, ez közelebbről azt jelenti, hogy minden idegszálammal a 19. századhoz kötődöm. Másrészt meggyőződésem, hogy a pillanatnyi helyzet (ami persze nagyon sokáig tarthat) egyetlen konzekvens ábrázolója Beckett. Amit csinálni akarok: összeegyeztetni Hölderlint és Beckettet. Ez nagyon nehéz, mert azon túl, hogy a kettő valószínűleg összeegyeztethetetlen, a két törekvés szerintem önmagában is meghiúsulásra ítélt. És mégis ebben az irányban kell tovább mennem; úgy látom, hogy ma már csak az abszurdumra érdemes tenni. Elég ha Semprunra gondol: ki hitte volna, hogy prousti technika teszi lehetővé a hivatásos forradalmár pszichológiájának ábrázolását?”
„Én a szűkebben vett politikai verseimet is szeretem, noha nem én vagyok hivatott megítélni, hogy ezek a versek mennyire sikerültek. Az biztos, hogy soha egyetlen sort sem írtam morális kényszerből. Két dologban, a versírásban és a nemi életben nem tudnak morális kényszerek befolyásolni. Nem tartom magam morális lénynek, és verset írni csak akkor tudok, ha feláll az ihletem. Szóval a verseimet – akár jók, akár nem jók – sohasem megrendelésre írtam, még saját erkölcsi megrendelésemre sem.”
„…II. Frigyes úgy rendelkezett, hogy 21 ívnél hosszabb könyvek szerzője ellen nem lehet izgatás címén eljárni. Egy ilyen mű túlságosan hosszú ahhoz, hogy a cenzorokon és a rendőrségen kívül bárki elolvassa.”
/Három részlet a kötetből/
Ez a fotó még Sipos Balázzsal készült
Az Előhívás 2015-2016-2017-es „szemeszterei” az önéletírás, a memoárirodalom, a vallomások könyveiről szólnak. Az alanyi elbeszélés, a korban álló, annak életvilágáról tanúskodó epika erőteljes és gazdag vonulata a magyar irodalomnak; a visszaolvasások ebben az irányban keresnek utat. Amikor irodalomról beszélünk, akkor szükségképpen történelemről is, arról a közös tudástartományról, amely minden kulturális közösségnek a sajátja. Az emlékezet elfogult, az emlékező író egy bizonyos perspektívából lát és láttat; páratlan egyszeriségében korlátai és lehetőségei; a személyiség nagyepikáját, a történeti időt tereli mederbe, mondja el.
Idén az Előhívás beszélgetéssorozatában változás annyiban történt, hogy Sipos Balázs helyét Tóth-Czifra Júlia veszi át. A résztvevők viszont nem változtattak az elmúlt két év perspektíváján; a memoárirodalom, a vallomásos próza területén maradnak, mert meggyőződésük, hogy innen merítve egyszerre elevenedhetnek meg alkotók, tárulhatnak fel korszakok, Magyarország története több oldalról válik olvashatóvá.
További Előhívások:
2017. december 13.,
2018. január 31.
(februárban folytatódik)
Könyvek:
Nagy László: Naplók;
Illyés Gyula: Napló, 1956;
Beszélgetések Petri Györggyel;
Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal;
Pilinszky János: Naplók, Levelek;
Nádas Péter: Világló részletek;
Bereményi Géza: Önéletírás (előkészületben);
Beszélgetések Hajnóczy Péterről;
Vajda Mihály: Szög a zsákban.
Esőnap nincs, de a változtatás jogát fenntartjuk!
Az Előhívásról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/elohivas
A sorozatról részletesen: http://www.litera.hu/hirek/naplok-memoarok-kezdodik-az-elohivas-uj-szeriaja
A Litera és a Nyitott műhely másik sorozatáról, az Írómoziról bővebben: http://www.litera.hu/dosszie/iromozi
Esemény a Facebookon.
A program az NKA támogatásával jött létre.
A belépés díjtalan.
