A 2000 Irodalmi és Társadalmi havi lap estje
A sorozat utolsó előtti részében a legtöbb estet vezető MARGÓCSY ISTVÁNNAL PETŐFI-KÍSÉRLETEK című kötetéről (és sok egyébről) Czeglédi András, a 2000 szerkesztője beszélget
– zenei meglepetés: Csörsz Rumen István –
Eseményfotó forrása: wmn.hu
„…megteremti annak a szakmai párbeszédnek, vitának a lehetőségét, amelyiket az elmúlt évtizedekben a Petőfi-recepció sajnálatosan nélkülözött, és amely létrehozhatja a modellálhatóan legjelentősebb utóéletben az interpretáció sokféleségének egymás mellett élését…”
Kerényi Ferenc
„…a megszokott sémákkal és hagyományos vagy hatalomvédte elvárásokkal szembeszegülő, ezért bármilyen következményt vállaló különvélemény…”
Dávidházi Péter
„…sem javallatokat, sem ellenjavallatokat nem fogalmaz meg, előírásokat vagy tiltásokat meg pláne nem, az viszont egyértelmű, hogy az irodalomról való beszéd megalapozottsága, az irodalom autonómiája és általában a szellem szabadsága mellett teszi le a garast…”
Márton László
Fotó: Németh Dániel
/…/ A Szépíró Díj a Kalligram Kiadónál megindított Margócsy István válogatott munkái sorozat Petőfi-kísérletek című kötetét honorálja. „Petőfivel nem lehet betelni – jegyezte naplójába 1970-ben Illyés Gyula, a most koszorúzott könyv egyik megidézettje. – Az idő növeli. Aki egy korban nagyként állta meg a helyét – nagynak bizonyult –, azt a további korok már önként szolgálják, s a jó hír mértani haladványban terjed. Más ízlés, más divat jön? Annál tisztábbak abban a távoli, divatjamúlt ízlésbe öltözött értékek.” Illyés e nyitó szavak többségét maga is burkolt vitának szánta. Margócsy valószínűleg a „Petőfivel nem lehet betelni” kihirdetését csak akként igenli, hogy gyököt von belőle: a fölösleges, tekintet-homályosító pátosz párologjon el. S ami tudomány, nem hódol be mértani haladványnak (kivéve a mértant). A több rétegből összeálló könyv fejezetcímeit nézve: szerepben a dilemma, kultuszban-kanonizációban a kettősség, olvasásban az újraolvasás érdekli Margócsyt.
Ezért törvényszerű, találó (törvényszerű?, találó? A mérlegelt lehetőségek sorából a közelítően alkalmasak egyike, mondaná a szerző), hogy a Petőfi-életmű felderítéseinek a kísérlet szó adja keretét. A megfontolt körültekintés dinamikus óvatossága jellemzi a Széchenyi-díjas tudós problémaképzését, ítéletalkotását, hipotéziseit. A kísérlet: alkati késztetés, szakmai világnézet, munkaerkölcs. Margócsy, a jelen egyik legavatottabb Petőfi-filológusa az elődök egyikének örökébe sem lépett. Sem a mélyen tisztelt Horváth Jánoséba, sem a vitázva méltányolt Pándi Páléba, sem a pótolhatatlanul hiányzó Kerényi Ferencébe. Margócsy filozófiája az, hogy örökösen lép.
A Petőfi-kísérletek elárulja, amit egyébként is tudunk: a kortárs irodalomnak is értő, katalizáló szemlézője, szerkesztője, aki megalkotta. A Minden megvan Ottlikja és Kertész Imre alkotói metódusa közt lucidus összefüggést kreálva írta másutt Margócsy: „…annak felmutatását szerettem volna megkísérelni, hogy posztmodern korban is […] ott van, ott lehet a minden megragadásának archaikus vágya, […] oly modell is létrejöhet, melyben »minden megvan«, de olyan is, melyre, ha polárisan ellentétes is a fentivel, nem azt kell hogy mondjuk: »semmi nincs meg«, hanem azt, vállalván a paradoxont: »minden nincs meg«.
Margócsy Istváné olyan irodalomértői műhely, amelyben minden „nincs meg” megvan.
Részlet Tarján Tamás laudációjából, Szépíró Díj, 2012
A belépés díjtalan.
