A 2000 Folyóirat és a Nyitott Műhely Húsz év legizgalmasabb könyveiből, könyveiről című közös sorozatában
BODOR ÁDÁM: SINISTRA KÖRZET
– a szerzővel Csuhai István, Dánél Móna és Scheibner Tamás beszélgetnek –
Az első kiadás borítója
Bodor Ádám regényében nem egyének, hanem egyedek szerepelnek, nem elkülöníthetően a természettől. Tárgyak, emberek, állatok azonossága jellemzi a Sinistra világát. Egy teremtő és teremtés – és ebből következően erkölcs – nélküli paradicsomi állapot képe ez. Pontosabban: a paradicsomi állapot inverzéé. /…/
Ebben a világban nem létezik a csoda. Misztikus előjelek, ha vannak is, mind baljósak, és mind előjelek maradnak csupán, azaz még azok sem, hiszen mindig kiderül, hogy nem jelölnek semmit. Bodor Ádám mítoszt teremtett, csodás elemek nélkül. Ezen elemek hiánya által mitológiája viszont kilép a pusztán mítoszi (jelölő) szerepből. Tényregény. Egy örökre befejezetlen, zárt világ. /Babiczky Tibor, Magyar Narancs 2007/47./
A Sinistra körzet becketti véglényeinek panoptikumán végigtekintve a legnagyobb rejtélynek az látszik, vajon az emberi fajnak miféle mutációja bírhatja ki mindezt. Mintha az élővilágban megfigyelhető alkalmazkodóképesség a homo sapiens új változatát teremtené meg, hasonlatosan ama bogárhoz, amelyik levegő nélkül, a gázolajban is képes megmaradni. A válasz a kárhozat változatosságában, háziasításában rejlik. Sinistra ugyanis gazdag világ, s Bodor figuráinak színessége, a nyomor televényszerű működése ellenáll a pusztulásnak. Van abban valami konokság, ahogy a könyv történései a repetitív (ismétlődő variációkon alapuló) zenéhez hasonlatosan újra- és újraformálódnak. Gábriel Dunka epizódja így végződik: (…) amikor nemsokára hazatért, fészerében újra az üveglapok rideg csöndje fogadta. Az ázott bőr, haj és a titkos rések illata ajtónyitáskor kiszabadult, s a Sinistra szele örökre magával ragadta.” Az állapot, amelyet e zárlat leír, rideg és örök, a nyelv azonban, amely a titkos rések illatát ideidézi, mégiscsak jelenvalóvá teszi, amit eltűntnek nyilvánít. Megérzékíti, ami nincs (már), s ezzel azt mondja, hogy reflexióinkkal mégis mi maradunk sorsunk urai.
/Magyar irodalom 1945-1995 – műelemzések Corvina 1996. Reményi József Tamás 152-156. old./
A belépés díjtalan.
