NÁNAY SZILAMÉR [PETÚNIA ETRUSZK] MUNKÁIBÓL
– közreműködnek: Klenyán Csaba – Liszt-díjas klarinétművész, Tóth Ramóna – diplomázó akadémista fagottművész, valamint Centauri –
Az érzékelés dimenziói túlmutatnak az érzékek nyújtotta lehetőségeken, magukban foglalják a képzelet és az emóciók tereit, az emlékezet és a valóság nagyságát, minden, a konkrétumokból kizárt töredék valós idejét, amelyhez egykor tartozott. Egy autonóm jelenlétekre alapított összetett univerzumban e jelenlétek párbeszédet folytatnak egymás között, a színek alkotta kötelékek segítségével. A szín, a fény variációja komponálja a jelentéseket és a mélységeket. Nánay Szilamér mind kisebb, mind nagyobb méretű művei olyanok, mint valamilyen kozmikus lélegzet, amelyben a megfigyelő úgy lebeg, mint a magzatburokban. Egyrészt ott a biztonságot nyújtó anyaöl, másrészt ott lebeg annak az előérzete is, amelyet a külvilág jelent. Ezek a művek mesélnek, megelőlegeznek, magyaráznak, suttognak, magukkal ragadnak. Képeibe távolról átszűrődik egy zenei motívum folytonos variációja, egy vibrálás, ami mintha a végtelen alapzajának a moraja volna. Így hozza létre a megfigyelő számára a valahova tartozás benyomását, létesít meglepő és megszabadító köteléket. Észleljük a tárgyak és az események folyamatát, egy olyan relativizmusban, amely magában foglalja a kollektív tudatalattit és a folyamatos jövő racionális filozófiáját, amelyben nem az ember a központ. Nánay nyelvezete globális, nincs másra szükség, mint szabaddá tenni a lelket és befogadni ezt az ösztönös nyelvezetet, amelynek összetevői harmonikusak, kiegyensúlyozzák a variációkat és a színek összeválogatását.
Ezáltal a művész a kortárs művészet követőjének tűnhet, aki szintetizálni képes a huszadik század különféle áramlatait egy mély, végtelenül intelligens gondolatban, de ugyanakkor tökéletesen és sajátosan eredeti is. Nem is lehetne másképp megmagyarázni azt a nemzetközi sikert, amit Nánay Szilamér pályafutása során elért.
Prof. Dr. Fabio Favaretto műkritikus írása
A belépés díjtalan.
