A József Attila Kör és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
LAPIS JÓZSEF: LÍRA 2.0 – KÖZELÍTÉSEK A KORTÁRS MAGYAR KÖLTÉSZETHEZ című kötete
– a szerzővel Mezei Gábor beszélget –
Lapis József friss tanulmánykötete a kortárs líra legfontosabb tendenciáiról ad áttekintést.
Amit Lapis József ‘Líra 2.0’ című JAK-kötetében művel, a demokrácia egyik csendes gyakorlata. Persze, nem ez jutott eszembe először. De régóta irritál, hogy a „demokrácia” szavát szinte mindig direkten politikai kontextusban szedjük elő. Itt „csak” egy kritika- és elemzésgyűjteményről van szó. Szerzője újra és újra figyelmeztet, hogy úgy sem szólhat mindenről, ami a kortárs magyar líra játékterébe lépett: mintha nem szívesen hinne magának. Ez az eredendő hiány piszkálja ugyanis, hogy aztán egyre gyakrabban eresszen vért „a figyelem valamelyik mellékágába” (Pilinszky). Megmarad utópistának, miközben meg kell őriznie az értékelő-értelmező józanságot. Nem biztos, hogy ez kis feladat.
Többé-kevésbé ismerve a szerző ízlését-érdeklődését, nem egyszer meglepődtem a teríték változatosságán – „nahát, még róla is van mit mondanod?” –, ami talán nem túl kedvező a honi kritika tárgyválasztási kondícióira nézve. Izgalmas, hogy ha Lapisnak nem annyira tetszik valami – és erről rendszerint számot ad –, akkor is megpróbál utánajárni, hogy akinek tetszik, annak vajon miért. Az alkatától idegen tárgy fokozhatja is az empátiáját. Néhány szép példával szolgál arra, mit jelenthet a termékeny ellenállás saját természetünknek. Köszönet neki és megint Balajthy Áginak is, akivel közösen dolgozott a cirka 300 oldalas áttekintésen.
/Borsik Miklós értő kommentárja./
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, másfél évtizede Debrecenben él. Kritikus, irodalomtörténész, több folyóirat szépirodalmi rovatánál dolgozott szerkesztőként. Doktori értekezése idén jelent meg kötetben: Az elmúlás poétikája – A haláltapasztalat esztétikai közvetítettsége a két világháború közötti magyar költészetben.
https://www.facebook.com/lira2.0?fref=ts
A belépés díjtalan.
