A Scolar Könyvkiadó és a Nyitott Műhely örömmel tudatják, hogy megjelent
MOLNÁR KRISZTINA RITA: KŐHÁZ című kötete
– a költővel Karafiáth Orsolya beszélget, közreműködik: Záhonyi Enikő, Simon Attila és Baló András Márton –
A kötet versei – melyek klasszikus formákból építkeznek, de legalábbis a forma emlékét őrzik – nem csupán személyes kérdéseket járnak körül. A koordináták közül kibillent világban keresik és talán találják is meg a kapaszkodókat, a lehetséges kontúrokat. A mindennapok személyes eseményei (egy elveszett mobiltelefon, egy balesetben meghalt fiú, a férfi és női lét különféle nehézségei vagy egy vitrin tárgyai) mellett megjelennek a világhoz való lehetséges, illetve lehetetlen kapcsolódások, az elveszett nagy mítoszok képei (Küklopsz-fal, kőoltár, jelenések, Fra Angelico cellája) is. Az egyes darabok formai megoldásai – a szabadverstől a szonetten át az Anyegin-strófáig –, vagyis az elvesző, összeomló formák keresése egybevág a versekben megjelenő alapkő-kereséssel. A költőnő azonban a komoly kérdéseket nem sújtja a pátosz nehezékével is – az esendőségében és romjaiban is szerethető világról bizakodva, így az irónia, az önirónia és a csendes humor hangján is szól.
„Tűz van, tűz van, ég a város, ég a ház is: minden elpusztul, ami
eddig számított. Ráadásul a tűz körül, az emberek között ott
sürgölődik a gonosz is, de nem táplálja, hanem oltja. Ezzel a
nyugtalanítóan álomszerű, klasszikus lüktetésében is szabálytalanul
csapongó, félelmetesen lobogó verssel kezdődik ez a könyv, mintha már
első versében is felégetné, amit a nyugodt kötetcímmel, a Kőházzal
felépített. Ahogy tovább olvasunk, egy pillanatnyi idill (néni a
napon, pásztorlányka) után mindjárt jön az „őrült nő”, aztán a
„felizzó” „feszítő” vágy és sóvárgás, „fortyog a tűz az erekben”: láng
bujkál ebben a könyvben, felizzítja a gyanútlan olvasót. Nem lehet
abbahagyni. Csupa tűz, csupa sodró, feszítő kérdés. Muszáj odafigyelni rá.”
Szabó T. Anna
A belépés díjtalan.
