A MEGY (Műfordítók Egyesülete) szervezésében
GRÜNBEIN-EST
– BORBÉLY SZILÁRD, SCHEIN GÁBOR és SZÍJJ FERENC részvételével –
Durs Grünbein 1962-ben született Drezdában, 1985 óta Berlinben él. Az újabb német líra kiemelkedő alakja. 1995-ben Büchner-díjban, a német irodalom egyik legtekintélyesebb díjában részesült. Fontosabb verseskötetei: Grauzone morgens (1988), Schädelbasislektion (1991), Falten und Fallen (1994), Den Teuren Toten (1994), Nach den Satiren (1999). A Koponyaalaptantárgy versei szikár, leíró hangon mutatják be – a város, a metropolisz, a hússá csupaszított ember képeivel – azt a világot, amelyben nap mint nap újra útnak kell indulni. A kötet a senki földjét, az illúziók, kapaszkodók nélküli létet, a könyörtelen szembenézést jeleníti meg. Az én a város, az élet foglya; „állott képek halott zűrzavara”, sivár, szürke szmogba süppedő kíméletlenség veszi körül. A versek nem adnak kibúvót, sem az idő, sem a halál nem hozhat változást, mégis állandóan rákérdeznek az élet mindennapi rutinjára. Grünbein nem viszonyít egy szebbhez, egy korábbihoz, csak felmutat, és minden illúziót félredobva kérdez rá arra a világra, mely a „vágyak rövidzárlata, ahol a szabadidőt futószalagon termelik, / Az érzelmeket porciózzák és az eszményképeket fóliába csomagolják…” A kötetben, mint egy boncasztalon, az ember, a város anatómiai feltérképzése jelenik meg, csupán feltárás, a részek láttamozása, csak hús és csak beton meg üveg, mégis valamilyen megfoghatatlant tartalmaznak: „A víz elveszi / Az évtizedeket, az összeget, ami a kincstárat sose illette meg, / Amit az idő magának tart fenn. És íme, a város, / Hullámveréstől fenyegetve, még mindig él, eleven, úszik.”
A kötet verseit Borbély Szilárd válogatta, Borbély Szilárd, Parti Nagy Lajos, Schein Gábor, Szijj Ferenc és Csordás Gábor fordította.
Az est a MASZRE támogatásásval jött létre: www.maszre.hu
A belépés díjtalan.
