Az ötéves Szerzői Filmklub bemutatja:
OZU: KORANYÁR
– vendégünk: Sárosi Attila filmesztéta –
Ozu Jaszudzsiró (1903-1963) japán filmrendező, forgatókönyvíró. A japán filmművészet egyik legnagyobb klasszikusa, az első filmrendező, akit tagjai közé választott a Japán Irodalmi és Művészeti Akadémia. Az apai szigor alól önfejű iskolakerülővé vált, aki mindig kiügyeskedte magának amit akart. Családja kereskedelmi iskolába íratta, de Ozu inkább moziba járt. Rajongott a nyugati filmekért és a modern japán irodalomért. A filmes szakmát segédoperatőrként kezdte. 1926-ban Ókubo Tadamoto asszisztense lett. Ókubo a nonszensz komédiák specialistája volt. Ozu a következő évben debütált filmrendezőként. Gyors egymásután amerikaias tucatvígjátékokat rendezett – ezekben az években alakította ki állandó stábját, akikkel később a társadalmi mondanivalókat feszegető, nagy realista alkotásaival remekelt. A II. világháború alatt haditudósító volt Szingapúrban. A katonai szolgálatnak köszönhetően elkerülte a propagandafilmek készítését. A háború után angol hadifogságba esett, ahonnan 1946-ban térhetet haza. A következő években egymás után rendezte nagy realista filmjeit, amik egyre komorabbak lettek. Sohasem házasodott meg, agglegényként élte az életét, 1934-ben megözvegyült anyával. Nem sokkal édesanyja halála után, rákban halt meg.
Koranyár (Bakusu, 1951) mf., rendezte: Yasujirô Ozu, forgatúkönyv: Kôgo Noda, Yasujirô Ozu, szereplők: Setsuko Hara, Chishû Ryû and Chikage Awashima
Ozut tartják mindmáig a legjapánabb rendezőnek úgy az egyetemes, mint hazája filmtörténetében. Olyan érzékenységgel festette meg korának társadalmát, illetve az abban élők egzisztenciális és lelki világát, mint előtte senki. Mind formanyelve, mind témaválasztása stílusteremtő erővel rendelkezett, s ezeket több nyugati rendező is szinte kultikus tisztelettel övezte. Megrögzött monotemista volt, filmjei központjában szinte mindig a japán család, és annak felbomlása állt. Zseniális módszerrel boncolgatta a családtagok egymás közötti viszonyát, a nemzedékek közti ellentéteket és kapcsolatokat. Mindezt egyre aszketikusabb módszerek alkalmazásával próbálta megvalósítani, formavilága és nyelvezete egyre egyszerűsödött. Rendkívül termékeny rendező, életének hatvan éve alatt mintegy ötvenkét filmet készített. A némafilmmel kezdte, majd rettentő ódzkodva áttért a hangosfilmre, végül színes filmeket forgatott. Ennek ellenére egyre konzervatívabb lett, képi megformálását egyre inkább lecsupaszította. A kamera állványát saját maga tervezte, s az erre helyezett kamerát szinte mindig a tatamin ülő ember szemszögébe állította…
A helyszínen – korlátozott példányszámban – még 10% kedvezménnyel 3.000Ft helyett 2.7000Ft-ért megvásárolható lesz Paul Schrader: „A transzcendentális stílus a filmben – Ozu/Bresson/Dreyer”. A vásárlási szándékot a Kiadó fuhkiado@gmail.com e-meil címen célszerű előzetesen jelezni!
Belépődíj: 500 Ft (Onkéntes jegyszedő kerestetik.)
