GERLÓCZY SÁRI MUNKÁIBÓL
Gerlóczy Sári 1949-ben érettségizett, és annak ellenére, hogy már 1947-ben önálló kiállításon mutatta be műveit Francois Gachot támogatásával, polgári származása miatt nem vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Műszaki rajzoló, építész szerkesztő, majd négy gyermeket szül, nevel fel. 1970-től állít ki rendszeresen, eleinte underground művészként művelődési házakban, pincetárlatokon, színházak előcsarnokában, vidéki galériákban. A 80-as évektől végre befogadja a hivatalos képzőművészi intézményhálózat is szokatlan, szabálytalan, mindig meghökkentő, személyességet leplezetlenül vállaló műveit. 1974-től a budapesti és vidéki színházakban jelmezkivitelező, önálló jelmeztervező. Papírlapra és zsákvászonra szőtt rajzainak kizárólagos témája a történelem kezdetekor névtelen alkotók által létrehozott barlang- és sziklarajzokhoz hasonlóan stilizált, egyszerűsített emberi test. Kapillária-rendszer, labirintus, egymást kereső, taszító, összegabalyodott, elválni s összetartozni egyaránt képtelen testek az anyaméhállapot, a súlytalanság szorongásai közepette. Festményein maszkok, álarcok fedik az emberi arcot. Zenészek, írók, költők, pszichológusok (Szentkuthy Miklós, Kardos G. György, Somlyó György, Beney Zsuzsa, Mérei Ferenc, Vikár György stb.) kötelezik el magukat ~ öntörvényű művészete mellett, zenei, irodalmi, pszichológiai asszociációkat keltő hieroglifái, jelei miatt. Száz grafikát rajzolt az Esterházy Péter Tizenhét hattyúk c. regényéből készült, Sólyom András rendezte Érzékek iskolája c. filmhez. Az Élet és Irodalom c. hetilap rendszeresen közöl rajzaiból.
Szerző: Salamon Nándor K.
Sári munkái a Műhely falán (Az előtérben: Kemény György)
A belépés díjtalan.
