– kivételesen nem zene lesz… –
OROSZORSZÁGRÓL MA
– a Kssz!, A jég, A sárga nyíl, továbbá az Elsők és utolsók című kötetekről, ill. azok szerzőiről beszélget Szőke Katalin, Goretity József és M. Nagy Miklós műfordítókkal Bán Magda, a sorozat szerkesztője –
Kssz! A jég A sárga nyíl Elsők és utolsók
Kssz! – A zsarnok egyik írnoka meséli el nekünk a városka életét és saját páratlan karrierjének történetét. Benedikt valósággal szerelmes a könyvekbe, de hiába olvas el mindent, ami a keze ügyébe kerül, képtelen bármiféle erkölcsi tanulságot levonni olvasmányaiból. Az egyszerű, jólelkű írnok így a zsarnok kegyetlen kiszolgálójává válik…
A jég – „A jég az első regényem, ahol a tartalom és nem a forma az elsődleges. A könyv egy szektáról szól, amely formailag hasonlít egy totalitárius szervezetre, de ez csak a látszat. A jég nem a diktatúráról szól, hanem az elveszett paradicsom kereséséről.”
A sárga nyíl – A Sárga Nyíl tulajdonképpen egy több szinten, többszörösen realizált metafora, melynek első szintje a közhelyszerű, „az élet – utazás”. A Sárga Nyíl egy szovjet vonat (a név a Moszkva-Leningrád között most is közlekedő Vörös Nyílra vezethető vissza), ám ugyanakkor a főhős, Andrej sárga nyílként érzékeli a büfékocsiba betörő napfényt, amely az emberi sorssal kapcsolatban a következő gondolatsor hívja benne elő: „Lehet, hogy valaki engem is ilyen abroszra eső sárga nyílnak lát. Az élet pedig csak egy mocskos ablaküveg, amin keresztül repülök.” Szőke Katalin
Elsők és utolsók – Aki ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot”: a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov”, a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.
Tolsztaja Szorokin Pelevin Ulickaja
Tatyjana Tolsztaja – a kritikusok által egyöntetűen a legjobb kortárs orosz írónak tartott szerző, Lev Tolsztoj dédunokahúga.
Vlagyimir Szorokin – „Mindenesetre a trilógia befejező könyvének végén kínomban felröhögtem, ugyanis Szorokin rendkívül aljas módon fejezi be a történetet, arra kényszerítve, hogy mindent, amit addig olvastunk, újragondoljuk, átértékeljük, mindent, amit addig sugallt, amit már elhittünk neki, felejtsük el. Szóval csak annyit üzennék az orosz Bret Easton Ellisnek, alias de Sade-nak (imádja, ha így nevezik), hogy hagyjál ezek után lógva, kedves Vologya, akarom mondani, menj a Testvériségbe, de előtte add meg a Yég vállalat elérhetőségét!” Boros Ágota
Viktor Pelevin – A Pelevin-jelenség azért is egyedülálló az orosz irodalomban, ahol az író mindig több kellett hogy legyen, mint író, mert azt bizonyítja, hogy a határ századunkban a „magas” és az „alacsony” kultúra között egyre inkább úgy tűnik, merő fikció. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy a szórakoztató olvasmány „irodalmilag” alacsonyabb rendű legyen, a közhelyeknek is van poézisük és poétikájuk, a sci-fi, a fantasy világa és a szürrealista álmok és látomások egy biztos tollú mester esetében szervesen egyesülhetnek, ahogy a bölcseleti tartalom komolyságát sem zárja ki a konkrét, politikai helyzetre való direkt utalás. Szőke Katalin
Ulickaja, Ljudmila– meglehetősen későn került be az orosz irodalmi életbe. Végzettségét tekintve genetikus, de miután munkahelyéről kirúgták, három éven át a moszkvai Zsidó Színház irodalmi vezetőjeként dolgozott. Közben rendületlenül írt is: előbb verseket, aztán filmforgatókönyveket, majd prózát. Sokadik próbálkozása után a Szonyecska című kisregény hozta meg számára a várva várt sikert. Ljudmila Ulickaja hivatalos magyar oldala: www.ulickaja.hu
Az est a Magvető Könyvkiadó és a MASZRE támogatásával jött létre: http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/index.php www.maszre.hu
„Csak az ember olvas.”
A belépés díjtalan.
